Barangolás a sporttörténet rengetegében: Április 11–17.

Hadd idézzük saját visszaemlékezését: Pisztolylövés jelezte az indulást, s vadul nekivágtam a tarajos, húsba vágó hideg víznek... Észre sem vettem, hogy a vízben kifeszített kötél horzsolja mellemet, csak úsztam, úsztam... Azt sem tudtam, hányadik helyen vagyok. Még fel sem eszméltem, amikor a mindinkább erősödő moraj és a tömeg zúgása jelezte, hogy a versenyzők célba érkeztek. Egyszerre csak a kiáltásokból, ,,Zito I Hungaria!" "Éljen Magyarország!" hangjai váltak ki, s a versenybíróság hajóján a legmagasabb árbócra felhúzták Stobbe Ferenc bokrétaünnepi zászlaját. A zenekar pedig rázendített az osztrák himnuszra. De egyszerre elhallgatott a zene, és a hirtelen beállt csendben néhány ember ajkán megszólaltak a magyar himnusz hangjai. Ez történt a 100 méteres verseny után. Nem sokkal később az 1200 méteres távon is Hajós Alfrés diadalmaskodott, megszerezve a magyar sport második olimpiai aranyérmét.
*
1961. április 15-én Bukarestben Balázs Jolán 1,87 m-re emelte a női magasugrás világcsúcsát. Ez volt Joli néni tizenkettedik világrekordja. l "1860. április 17-én – írta a korabeli krónikás – a világbajnoki címért küzdött a két ökölvívó, Tom Sayers (Anglia) és John C. Heenan (Egyesült Államok). Sayers, a ,,zseboroszlán" fantasztikus iramot diktál a 30 kilóval súlyosabb ellenfele ellen. Lendülete, harci kedve átragad a nézőtérre is. A 37. menet közepén pokoli tömegverekedés támad, melynek során a mérkőzésvezető egyszerűen eltűnik. A meglepő eseményre a verekedők leállnak, és a kereséséhez fognak. Nem találják meg. Bíró nélkül folytatódik a két ökölvívó csatája. Még öt meneten át suppogtatják egymást, aztán remiben egyeznek meg."
*
1934. április 11—15. között került sor Budapesten a 7. ökölvívó Európa-bajnokságra, melynek végén hat magyar érmet könyveltek el. Íme: légsúlyban: Kubinyi Frigyes – ezüst-, harmatsúlyban: Énekes István – arany-, pehelysúlyban: Frigyes Dezső – ezüst, könnyűsúlyban: Harangi Imre – ezüst, váltósúlyban: Varga István – ezüst, középsúlyban: Szigeti Lajos – aranyérem A másik két magyar, Szabó Istán (félnehézsúly) és Györfi Károly (nehézsúly) az előcsatározásban kiesett.
*
1988. április 12-én hunyt el Benkő Tibor (1905. május 28-án született Sepsiszentgyörgyön) egykori mikós diák, aki az 1932-es Los Angeles-i olimpián vívásban és öttusában képviselte a magyar színeket. Öttusában 64,5 ponttal a 18. helyen végzett, párbajtőrvívásban nem jutott túl az elődöntőn, s idő előtt búcsúzásra kényszerült. Az öttusázó Benkő Tiborról így ír Benedek Gábor olimpiai bajnok testvére, Benedek Ferenc: ,,Gábor testvéremnek és nekem testnevelést oktatott a marosvásárhelyi hadapród-iskolában... Éppen testnevelési órán voltunk, két csoportban a magas- és távolugrást gyakoroltuk. Közben teljes tiszti díszöltözetben közeledett, az iskolaparancsnoknál volt bemutatkozó kihallgatáson. A foglalkozásunk leállt, testnevelő tiszthelyettesünk jelentette a létszámot. Láto­gatónk megköszönte, levette rohamsisakját, derékszíját, és kardját letette maga mellé a földre. A magasugró lécet felrakatta a 160 cm-es magasságra, úgy, a fényes csiszmában nekifutott, és átugrotta. Azután csak annyit mondott: Na, palacsinták, mátol kezdve én vagyok az osztálytisztetek!" Benkő Tibor megpihent teste Gödöllőn nyugszik.
*
1974. április 15-én arról számolt be a Megyei Tükör, hogy a Sepsiszentgyörgyi Iskolás Sportklub ifjúsági női kosárlabdacsapata – Deák Csilla, Simon Gyöngyi, Sándor Ida, Ráduly Emília, Barabás Mónika, Bodor Katalin, Molnár Enikő, Velicu Ecaterina, Szénégető Réka, Gabriela Vasile, Ambrus Erzsébet, Horhocea Gabriella, Szabó Éva, edző: Váncsa Katalin – bejutott az országos döntő mezőnyébe. l 1985. április 15-én országos bajnoki címet nyert az olimpiai reménységek bajnokságán a kézdivásárhelyi Vojna Gábor (edzője: Baczoni Sándor) a 82 kg-os súlycsoportban.