Régiórajzolástól autonómiáig

Úgy tűnik, ennek tudatában vannak a szövetség vezetői is: beismerték ugyanis, hogy az EP-választásokat megelőző kampány miatt időzítették éppen mostanra a régióátszervezési koncepció bemutatását. Ennek ellenére az RMDSZ kezdeményezése dicséretes, és az ellen sem emelhetünk kifogásokat, hogy kampánycélokat is szolgál. A politikai életben ugyanis a pártok célja általában éppen a kezdeményezőszerep megragadása. Hiszen az az alakulat növelheti népszerűségi indexét, amely képes arra, hogy olyan témákat vessen fel, amelyek érdeklik a közvéleményt. Ez sikerült is az RMDSZ-nek: Emil Boc, a közvélemény-kutatások szerint legnépszerűbb Demokrata Párt vezetője máris reagált, és a nemzetállamra hivatkozva utasította el a kezdeményezést. Várhatóan más alakulatok is hamarosan véleményt nyilvánítanak a kérdésről, hogy milyet, az többé-kevésbé előrelátható.

Ha a székelyföldi régió létrejötte csak távoli álomnak tűnik is, a szövetség kezdeményezése mindenképpen tartogat tanulságokat. Az egyiket éppen az EP-választásokon az RMDSZ riválisává lett Tőkés Lászlónak és csapatának kellene leszűrnie. Azt, hogy a választók meggyőzésére célszerű részletes, alapos, jól dokumentált programokat kidolgozni, ezeket bemutatni. Úgy tűnik ugyanis, hogy régióátszervezési tervezetének bemutatásával az RMDSZ lépéselőnybe került a függetlenként induló püspökkel szemben.

A másik tanulságot pedig mindkét félnek ajánlatos szem előtt tartania. Ha a székelyföldi régió létrejöttét ennyire részletes, szakmailag színvonalas, nem csupán politikai, hanem gazdasági érvekkel alátámasztott tervezettel lehet szorgalmazni, miért nem lehet ugyanezt megtenni az erdélyi magyarság másik nagy álmával, a területi autonómiával is?