Aldoboly (Egészséges nemzetnek van csak jövője)

Igazán karbantartott, szép, tiszta épület ad otthont Aldobolyban az I–IV. osztályos iskolának és óvodának. Az épület mögött gyepszőnyeggel borított nagy udvar várja mindennap szünetre az iskolásokat és játszani az óvodásokat. Ez a látvány mindenképpen megnyugtató.
Az óvodában Zsigmond Julianna óvónő és óvodásai fogadnak, akik éppen tízóraiznak, így aztán beszélgethetünk.
– Tizenegy gyerek jár óvodába – mondja az óvónő. – A kiscsoportba kettő, a középcsoportba kettő, a nagycsoportba öt és az előkészítőbe szintén kettő. Gondolom, nem kell hangsúlyoznom, hiszen szembetűnő, hogy apadóban a gyereklétszám. Tudom, nemcsak Aldo­boly­ban, hanem máshol is. Szomorú, de ez van... Reggeli csevegésünket – a gyerekek elmondják az előző nap számukra igen fontos történéseit, majd közlik azt is, hogy mit szeretnének csinálni aznap – rendszerint a reggeli torna követi. Ez nem maradhat ki, akárcsak a játék. Kötelező testnevelési óránk csak egy van hetente, de én mindennap beiktatom programunkba, hiszen meggyőződésem, hogy nagyban segíti komplex fejlődésüket, személyiségük formálódását, testi-lelki egyensúlyuk megteremtését. Egy időben mellőzték a népi gyermekjátékokat, én visszavezettem foglalkozásainkba. Odáig mentem, hogy megkértem az anyukákat, mondják el ők, mivel játszottak, mit játszottak az óvodában. Ami jó, azt nem szégyen, nem bűn átvenni, megőrizni. Bent, a teremben van építő-, kézművessarok, van könyvtársarok, ezekben festenek, gyurmáznak a gyerekek, autóznak, ha kedvük úgy tartja... Az épület szép, tiszta, rendezett, jól fűtött, rajta van a vízhálózaton, minden-minden adva ahhoz, hogy otthon érezzük magunkat benne. Jó nagy udvarunk van. Ahogy az idő megengedi, használatba vesszük. Vannak labdáink, van homokozónk, van hintánk, vannak hordozható játékaink, igazán van, amivel kitöltenünk a délelőttöket.

– Milyen a kapcsolat a szülőkkel?
– Jó és állandó, hiszen napjában kétszer is találkozunk. Nyíltak az anyukák, segítőkészek, szívesen bekapcsolódnak ünnepléseinkbe. Hogy most éppen mire készülünk? Hús­vétra. Napirenden szerepel a tojásfestés.
– Tervek, vágyak, magasztos célok?
– Maradjunk a vágynál, az pedig így fogalmazható meg: jövőre is maradjon meg az óvodánk. Elveszíteni, megválni ezektől az aranyos és kedves gyerekektől több, mint bánat.
*
A gyereklétszám apadása az iskolára is érvényes. Okos Klaudia tanítónő (1991 óta áll a katedrán, a legtöbb évet itt, az aldobolyin töltött el) összevont osztályába hat gyerek jár, három kislány és három fiúcska. Minden osztályba (I., III. és IV.) kettő-kettő.

– Szép, tiszta, karbantartott épületben tanulunk – így a tanítónő –, viszonylag jól felszerelt iskolában. Hosszú volt a tél, s már alig várjuk a kitavaszodást, hogy amikor csak tehetjük – gondolok itt például a környezetismereti órákra –, kivonuljunk a szép, tágas udvarra, úgy, amint testnevelési órán teszik a gyerekek, amikor előkerülnek a labdák, az ugrókötelek, és felszabadultan rohangálnak, játszanak a zöld gyepen. Na nem összevissza, hiszen a heti két testnevelési órát Gergyai Piroska testnevelő szakos tanárnő tartja... Nincs, nincs könnyű dolga. Hat gyerek, három fiú, három leány, más-más életkorúak. Na szóval, főhet a tanárnő agya. Fő is, hiszen tudjuk, kosárlabdázó korában sem szerette a tétlenséget, küzdött, harcolt, igyekezett, s ezeket a jó tulajdonságokat magával hozta a katedrára. S ha kell, a lehetetlent is megpróbálja. Nem véletlen tehát, ha egy-egy órájára ,,segítséget kér" az óvodásoktól. A kicsik segíthetnek a labdázásban, a különböző stafétákban. Na de folyamatosan nem támaszkodhat a kicsikre. Tornászni, atletizálni, a labdát kezelni kis létszámban is tudnak az iskolások. S na persze van a játékarzenálunkban sok olyan játék, melyet hat résztvevővel is le lehet bonyolítani. Hogy gyakrabban kerülnek játékba, szerepbe a gyerekek? Ez így igaz, de... Ebben a korban még nincs fáradtság. Ebben a korban még az a fontos, hogy lehessen játszani, mozogni. Sok mozgás, sok játék után könnyebben megy a tanulás. Aldobolyban is.
Nos, gyerekek, jó sportolást, jó tanulást!