Merítsünk erőt az együttlétből (Csoma-napok)

A kétnapi programsorozat után Csoma­kőrösre költözött huszonkettedik emléknapok szombati rendezvényei istentiszte­lettel kezdődtek, igét hirdetett Szilágyi Sándor András kőbányai református lelkész, aki a 121. zsoltár szövegére építkezve hangsú­lyoz­ta, nekünk is vannak hegyeink, akadályaink az életünkben, miként a Jeruzsálem felé tartó zarándokoknak, valamint Csoma Sándor­nak útban Tibet felé, de ne csak a hegyeket nézzük, hanem a hegyeken túli célt is, és bízzunk abban, segítségünk az Úr, aki megmutatja az utat. Bende Tamás helyi lelkipásztor hálát adott az Istennek, hogy Csoma Sándor népe ma is emléket őrző, élő közösség, nem lepte be a moha Csomakőrös nagy szülöttének léptei nyomát. Kubinyi Anna textilművész bemutatta az általa készített Csoma-emlék­szőnyeget, ismertette a felhasznált szimbólumok jelentését, a pusztinai Nyisztor Ilona és Bálint Izabella moldvai csángó dalokat adott elő.

Kőrösi Csoma Sándor mellszobrának meg­koszorúzása és a helyi gyermekek verses műsora, Thiesz Katalin dalai után a Csoma-emlékház kertjében folytatódott az ünnepség, ahol köszöntőjében Füzes Oszkár, a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövete Schmitt Pál köztársasági elnök és Orbán Viktor miniszterelnök üdvözletének tolmácsolása után hangsúlyozta, Csoma Sándor példája Háromszék és Székelyföld, az egész magyar nemzet számára erő- és büszkeségforrás. Barta Zsolt magyarországi orientológus a budd­hista vallásból vett példával érzékeltette, hogy Csoma Sándor szelleme, szellemisége minduntalan visszatér közénk, és szerinte ehhez hasonló a Gazda József már-már misztikus ragaszkodása a magyar eredetkutatáshoz, az őshaza körüli igazsá­gok felderítéséhez, aki egy személyben annyit tett hozzá ehhez a megismeréshez, mint sok tudós együttvéve.
Pál Antal Sándor méltatta az erdélyi magyar történetírás legkiválóbb jelenkori kép­viselőjét, az "ízig-vérig szé­kely", bodosi származású történészt, akadémikust, dr. Egyed Ákost, az idei Kőrösi Csoma Sándor-emlékérem kitünte­tettjét, aki köszönetképpen dicsérte a szervezők kitartó munkáját, megerősítette őket abban, hogy sokunkban él a vágy, hogy megismerjük az őshaza történetét, de az is nagyon fontos, hogy együtt vagyunk, merítsünk tehát erőt az együttlétből. A Csoma-kutatás tavalyi két nagy halottja, Csetri Elek és Szilágyi Ferenc emléke előtt munkásságuk méltatásával tisztelgett Egyed Ákos, illetve Víziné Debreczy Ildikó, és a már meglévő öt kopjafa mellé még kettőt az ő emlékükre avattak (Bodor János és Konnát László munkái). Az emlékünnepségen közreműködött a sepsiszentgyörgyi Kónya Ádám Művelődési Ház László Attila vezette férfikara és a barátosi református Ferencz Ernő Fúvószenekar, verset, balladát mondtak helyi előadók. Az ünnepség a székely és a ma­gyar himnusz közös eléneklésével ért véget, az összetartozás jeléül minden résztvevő egy darab kürtőskaláccsal kezében távozott a Csoma-emlékkertből.