Elővéd-harcok a magyar választójog ­kiterjesztése ellen (Határhelyzetek)

A magyar ellenzék magatartása a választójog biztosításával kapcsolatosan érthető és magyarázható: amennyiben a határokon kívül élő magyar állampolgárok szavazati jogot kapnak, az MSZP és az LMP belátható időn belül még egymással koalícióra lépve sem juthat kormányzati szerephez. Ettől való félelmükben azt is elhallgatják, hogy a választójog megadásával kapcsolatosan a közvéleményben is az az álláspont körvonalazódik, hogy a külhonban élők csak az országos listára szavazhassanak, hisz a helyi vezetés ügyeibe nem avatkozhatnak bele.
Nemrég Dorosz Dávid, az LMP vezetőségében a határon túli magyar ügyek felelőse – akárcsak a romba dőlt SZDSZ egykori politikus főemberei – kolozsvári látogatása során a választójog megadása ellen foglalt állást. Válaszából annyi ugyan méltánylandó, hogy elődeikkel ellentétben verbálisan ő is autonómiapárti. Ez azonban amolyan "nesze semmi, fogd meg jól" ígéret, ilyenekkel már tele van az erdélyi politikai padlás. Magyar részről az autonómia támogatása csak akkor lehet esélyes és eredményes, ha a két kormány és a parlament között alapjában véve felhőtlen kapcsolat alakul ki, ha ezt az EU ilyen vonatkozású felhajtó erejéhez képesek kapcsolni, és ha a határon túlra szakadt nemzetrészek tömegei pártállástól függetlenül képesek az ügy mellett egységesen kiállni. Nem véletlen, hogy a két ország kormányerői a magyar–román kapcsolatok pozitív alakulását olyan sűrűn emlegetik. Romániának szüksége van az EU-s magyar támogatásra a schengeni övezethez való csatolódás végett, a magyar vezetésnek is érdeke, hogy a tanügyi törvény elfogadása után a kisebbségi törvény megszavazására is sor kerüljön, s a tervezett régióátszervezések az autonómia ügyét is szolgálhassák.
Dorosz Dávid véleménye azonos Victor Ponta román szocialista pártvezér álláspontjával. A két ellenzéki pártnak az ilyenféle egymásra találása nemcsak hogy nem szerencsés, hanem az erdélyi magyarság sorsára nézvést kimondottan ártalmas. Még "szerencse", hogy Victor Ponta saját magának állít csapdát, amikor a moldáviai román állampolgároknak romániai szavazati jogot biztosít, de ugyanezt a magyarok esetében ellenzi. Az autonómia kérdésében pedig az utóbbi idők egyik legdurvább megnyilvánulása a Vasile Blaga demokrata-liberális politikus nevéhez köthető. Kijelentése szerint ő nem ért egyet még elvi szinten sem az etnikai alapú régióátszervezésekkel. Sőt, a már jóváhagyott tanügyi törvény után lő: "nem az a lényeg, hogy milyen nyelven tanulnak bizonyos tantárgyakat a magyar gyerekek, hanem az, hogy jól tanulják meg őket."
Dorosz Dávidnak és párttársainak a román pártokkal való egyenlő távolságtartása ezeknél a témáknál döccen bele a romániai politikai folyamatok, a román–magyar kapcsolatok kátyújába.