Kiszorulnak a magyarok (Felülről szervezik a mezőgazdasági kamarát)

Ezt egyelőre csak tologatják, az RMDSZ frakcióvezető-helyettese szerint nem kell mentükre hagyni a dolgokat, mert a román földműveseknek, állattartóknak sem kedvező előírások az erdélyi magyarokat teljesen kiszoríthatják az ágazatból.
Még nem késő, még megakadályozhatóak a nemkívánatos fejlemények; reményt az ad, hogy lassan mások is kezdtek rájönni az elképzelés fonákságaira – mondotta a képviselő. A törvénynek sok a vitatható cikkelye, a legnagyobb azonban maga az alap. Mezőgazdasági kamarára, az ágazat szakmai szervezetére vitathatatlanul szükség van, ilyenek a fejlett országokban is működnek, és eredményes munkát végeznek – csakhogy nálunk nem civil kezdeményezésre, hanem felső utasításra kell megalakítani azokat az országos, regionális, megyei és kistérségi bizottságokat, amelyek feladata a kamarai vezetőségek megválasztása lesz.
A huszonegy tagú országos bizottságban mindössze hét helyet kapnak a különböző mezőgazdasági szövetségek, négy hely jut a szaktárcának, egy a közigazgatási és belügyminisztériumnak, egy a környezetvédelmi és erdészeti minisztériumnak, nyolc pedig a parlamentnek – ebből egy magyar, az északi megyékből; a Székelyföld érdekeinek védelme ebben a felállásban "egy becsületes román képviselőre" hárul.
Megyei szinten héttagú bizottságok jönnek létre – az első találkozót már megtartották –, ebben három hely jut a mezőgazdasági szövetségeknek (ámbár ezek nem mindig képviselik a gazdák érdekeit), és egy-egy hely a mezőgazdasági igazgatóság, illetve kifizetési ügynökség, valamint a belügy és az erdészet küldöttének. Az alakuló üléseken ki is derült, hogy még a Székelyföldön is alig van magyar ezekben a bizottságokban, amelyek feladata a kamarai választások megszervezése lesz. Itt jön a másik buktató: a törvény szerint 243 szavazót – magán- és jogi személyeket, azaz kisgazdákat és nagyüzemi termelőket – tömörítő körzeteket kell kialakítani, bár nem tudni, hogy ezt miből számították ki.
A mezőgazdasági kamara megválasztása így legalább akkora szervezést és költségvetést kíván, mint a helyi és megyei önkormányzatoké, és ha ezt valóban a szaktárcának kell kifizetnie, akkor egyéb kiadásokra, támogatásokra valószínűleg semmi sem marad. És a baj csak akkor kezdődik, ha már létrejönnek a kamarák – ezek ugyanis nem olyanféle szakmai tömörülések lesznek, mint a kereskedelmi, ügyvédi vagy orvosi céhek, hanem különféle hatósági jogköröket is rájuk ruházott a parlament a mezőgazdasági területek különféle használatának véleményezésétől a kamarai tagság feltételeinek megszabásáig, de még a favágásba és falufejlesztésbe (pl. csatornázásba) is beleszólhatnak; természetesen kereskedelmi tevékenységet is folytathatnak, és szolgáltatásokat is nyújthatnak – az általuk megszabott áron és módon.
A törvényt főként állami berkekben, szakintézményekben támogatják, maga a mezőgazdasági mi­niszter is jónak véli, megváltoztatása nem elsődleges fontosságú a koalícióban. Márton Árpád ennek ellenére benyújtotta semmisítő jellegű törvénytervezetét, egyelőre semmi sem jelzi, hogy a közeljövőben napirendre tűznék.