Állás nélkül Erdővidéken

Érdeklődésben nem volt hiány: az előzetesen iratkozottakhoz még az utolsó pillanatban is csatlakoztak. A hosszúra nyúlt meghallgatáson sajátos történetek, életpályák rajzolódtak ki, felsejlett Erdővidék elmúlt harminc-negyven esztendeje, a bányavállalat, a helyi ipar leépülése, a lemondás, a kilátástalanság érzete. Erdővidéken munkát keres több felsőfokú oklevéllel rendelkező nő, nyugdíjas kor határán levő asszony, elbocsátás előtt álló férfi, egyetem elvégzése előtt álló fiatal, s akad, aki a külföldi munkavállalásban látja a jövőt. Kelemen Tibor többjüknek is megígérte, amennyiben találnak olyan cégeket, melyek alkalmaznák őket, a hivatal kész támogatást biztosító szerződést kötni a munkaadójukkal, de ajánlotta az átképzéseket is. Jelenleg pincér- és szakácstanfolyam zajlik, de hamarosan Vargyason kőfaragó-, majd agroturisztikai képzést indítanak.
Toók Emese Nagyajtán él állatorvos végzettségű férjével, két gyermek édesanyja, 2005-ben Kolozsváron filozófiát tanult, majd tavaly Sepsiszentgyörgyön közigazgatási szakon végzett. Gyermeknevelési szabadsága tavaly lejárt, azóta munkanélküli, önkéntesként a Jurta Egyesületnél, esetenként a helyi óvodánál segédkezik. Kelemen Tibor csak részmegoldásokat tud ajánlani: amennyiben a Jurta alkalmazná, az ügynökség kész lenne egy évig fizetni a minimáljövedelemmel megegyező támogatást, úgy legalább hivatalos elismervénye lenne arról, hogy képes szervezőként dolgozni, illetve javasolja még, figyelje a honlapjukon a kiírt pályázatokat. Az igazgató arra is kéri, állítson össze végzettségét igazoló okiratokból és ajánlólevelekből egy iratcsomót, s tegye le náluk, nem kizárt – ha csak meghatározott időre is –, képzéseik során szükség lesz az ő szaktudására.
Máthé János, a megyei tulajdonban levő Út- és Hídépítő Rt. egyik hamarosan elbocsátandó alkalmazottja azt szeretné tudni, mikor mehet nyugdíjba. Koránál fogva csak 2018-ban kérvényezhetné azt – derül ki –, de mivel folyamatosan kettes besorolású munkakörülmények között dolgozott, a törvény szerint még nyolc évet jóváhagynak neki, azaz már tavaly ősszel jogosult lett volna nyugdíjra. Ennek feltétele viszont, hogy alkalmazója vezesse be a munkakönyvébe a hiányzó éveket, ugyanis 2001 óta semmit nem jegyeztek be.
Dombi Erzsébet 2015-ben mehetne nyugdíjba, ha elég szolgálati idővel rendelkezne. Csakhogy az még akkor sem lenne meg, ha a Szent Adalbert Egyesület a támogatással élve alkalmazná három évre. Kelemen Tibor sajnálatát fejezte ki, amiért nem élt a tavaly október és december közt felajánlott lehetőséggel, amikor munkaszolgálati hónapokat lehetett néhány lejért "vásárolni": most már nagyon drága, 202 lejbe kerül minden egyes hónap.
Lőrincz István 1993-ig a bányavállalat alkalmazottja volt, majd kőművesként dolgozott – legtöbbször feketén. Az utóbbi hónapokban törvényesen alkalmazták, de az ipar visszaesett, nincs szükség már segédmunkásra. Az ügynökség elöljárója semmi biztatót nem tud mondani neki, javasolja, kérje a munkanélküli-segélyt, hogy legalább járandóságait, biztosítását ne veszítse el.
Vajda Szilamér húszesztendős, a munkaerő-foglalkoztatási hivatalon keresztül akart kimenni Dániába mezőgazdasági, kertészeti munkára, de nem választották ki. Továbbra is szerepel az adatbázisban, ha valami megoldás körvonalazódik, értesítik, de addig sem adja fel a keresést.
Tókos Vilmos édesapjával érkezik. Faipari osztályban végzett, majd rövid ideig asztalosként dolgozott, de volt már kőműves is. Ke­lemen úgy véli, neki jelentkeznie kellene az általuk egy magyarországi vállalattal közösen indítandó kőfaragói átképzésre: templomok, régi udvarházak restaurálásánál valószínűleg, hasznát látnák. A fiatalember jelzi, inkább pincérnek állna, ám akkor még várnia kell, amíg újból összegyűl tizennégy, képzésre jelentkező, az oktatás csak azt követően indulhat.
Nagy Csilla idén végez Brassóban a kinetoterápia szakon, arról érdeklődik, számíthat-e arra, hogy szülőföldjéhez minél közelebb talál munkát. Kelemen Tibor egyelőre nem látja, Baróton ki tudná alkalmazni. Nem kizárt viszont, hogy be tudja ajánlani Brassóba, s ha munkát biztosítanak, ő kész támogatási szerződést kötni velük.
Kelemen Tibor kérdésünkre úgy nyilatkozott: szívesen szóba áll az emberekkel, ahol lehet, segít, de az adminisztráció és politikum mellett az embereknek is tenniük kell azért, hogy megélhetésüket biztosítsák. "Egyetemet végzett emberekkel, jó jövőt ígérő szakmával rendelkező mesterekkel találkoztam ma, sajnálom, hogy csak nagyon kevesüknek segíthettem. Meggyőződésem, nem csak tőkére van szükség Baróton, hanem az embereknek is változniuk kell. Nem szabad elvárniuk, hogy más oldja meg gondjaikat, nekik is tenni kell, össze kell fogniuk, hogy előrelépjenek, hogy a Barótnak nevezett durva valóság jobbra, kedvezőbbre változzék" – vélekedett.