A Pártfogó

Miért válhatott azzá? – tehetjük fel a kérdést. Márk evangéliumának legrégibb kézirataiban számol be az asszonyok tanúságáról, akik a harmadik nap hajnalán a barlangban elmozdítva találják a követ, nem lelik meg viszont a holttestet. Az eseményről Márk kissé másképp számol be, mint Lukács, aki szerint az asszonyok visszatérve mondják el a híreket, vagy mint Máté, aki szerint ,,félelemmel vegyes örvendezéssel" teszik ezt. Márk szomorúan állapítja meg, hogy megrémülve, fejvesztetten hagyják el a helyet, és mélyen hallgatnak az egészről. Az eset azonban igen hamar kitudódik, s megdöbbenti a tanítványokat, akik értesülvén arról, hogy vállalja mártírhalálát, mélyen csalódtak Mesterükben, akiben a Messiást, a világkorszak megújítóját látták, s nem voltak képesek végignézni kivégzését, sértődötten menekültek el Galileába, Pétert kivéve, aki követi a menetet, de amint az köztudott, valakik felismerik, s megjegyzik, ő is a tanítványok közé tartozott. Mire Péter, letagadva, hogy bármi köze is lett volna Jézushoz, ismételten megtagadja Mesterét...
A feltámadás csodája, amelyet hisznek, de nehezen tudnak meg is magyarázni, válaszút elé állítja őket. Húsvét tapasztalata, a meggyilkolt Jézusról szerzett új tapasztalat mind a korábbi kudarcra, mind pedig a Mesterükben csalódott tanítványok kudarcára új, másfajta fényt vet. János, a legkedvesebb tanítvány mély megfontolás tárgyává teszi evangéliumának búcsúbeszédében Jézus búcsújának történetét, s Jánosnál jelenik meg a Pártfogó (Paraklétosz) alakja is, aki nem jöhetett volna el, ha Jézus önként nem távozott volna, ezért aztán a legtermészetesebb módon ezentúl a Pártfogó képviseli a tanítványok és híveik körében a távollévő Jézust, és örök időkre velük marad. ,,...ő tanít majd meg titeket mindenre – állapítja meg János az örökre távollevő Mester üzenetét tolmácsolva –, és eszetekbe juttat mindent, amint én mondtam nektek." Ahogy Hans Weder professzor Evangéliumi emlékezet című tanulmányában megállapítja: János értelmezésében "a Pártfogó az Emberfia alakot öltött húsvéti emlékezete." Erőt ad tanítványainak is, vigaszt nyújt, és megkezdődik a gyülekezetek szervezése...
Az új hit feltartóztathatatlanul kezd terjedni.