Csere János szülőföldjén, Apácán (Szomszédolás)

Ünnep előtt – Orbán Géza, Lázár Arnold, Oláh Zsolt, Szabó Szabolcs
Fotó: Albert Levente

Húsvétra fókuszáltunk Apácán, ahol a legrégibb időkből hagyományosan hozza magával a falu magyar evangélikus népe ünnepi játékát. Számukra nem az a fontos, hogy miben gyökerezik, mi az üzenete, hanem egyszerűen az, hogy nem szabad kihagyni, nem szabad engedni feledésbe merülni. És ez a fontos, mert: sem a kommunista diktatúra, sem természeti és történelmi csapások, sem a válság okozta pénztelenség nem tudta ezt a hagyományt kipusztítani. A kakaslövés volt az egyetlen alkalom e dél-erdélyi községben, amikor nemzeti színben láthatta a nép a vitézek öltözetét, s egy évben egyszer, húsvét első napján a kakaslövők hangosan énekelhették faluhosszat, hogy Kossuth Lajos azt üzente...
− Az idén is az Apáczai Csere János-iskola hetedikes tanulói és a konfirmandusok tiszte volt a kakaslövés – tájékoztatott Sós Margit, az iskola igazgatója. – A kakasosok a Lázár család, László Zsuzsanna tanítónőék portájáról indultak, mert fiuk, Lázár Arnold idén az első legény. A gyerekek szülei részéről nagy az áldozat, mert bizony a kakaslövés anyagi költségekkel is jár. Van úgy, hogy segíti őket a helyi önkormányzat.
"Nincs helye itt többé a protestálásnak,
Vagy akar engedni, vagy pedig halálra,
Nos, vitéz bajtársim, fegyveres legények,
Töltsetek puskára, lőjetek keményen..."
– énekelte archaikus hangon a végítéletet Szabó Szabolcs. A vitézek kérésünkre elmondták, hogy az idén sem akárki festi újra a szitává lőtt kakasos táblájukat, hanem a falu szülötte, Bartha Árpád képzőművész, a Brassói Szép­művészeti Múzeum igazgatója.
– Kakaslövés nélkül nagyon egyszerű és sima lenne nálunk a húsvét – toldotta hozzá Bölöni László községmenedzser –, anélkül nincsen húsvét Apácán.
Tőle tudtuk meg, hogy Apáca is felsorakozott az országos pályázati versenyfutáshoz, kiépítette ivóvízhálózatát, a kanalizálás kivitelezését is elindították, minden nehézség ellenére pedig alakul a Bozsompatak–Nagymezős nevű, 12 hektáros turisztikai övezet, ahol már közel 30 hétvégi ház és panzió is épült. Soron következik az ülepítő, pénzalapokat nyertek a sportpálya korszerűsítésére és egy sportteremre, amit meg is kezdtek, tervek szerint az augusztus végi falunapok alkalmával szentelnék fel. Pályáztak már a mellékutcák aszfaltozására, ami változtat Apáca arculatán, és hamarosan turisztikai-információs iroda is nyílik, s pályáztak az elkövetkező évek község­fejlesztési stratégiájának elkészítésére. Sós Mar­git iskolaigazgatóval azt latolgattuk, minek nevezzük a helyi oktatás kórképét: a magyar lakosság egyfajta "apályának", avagy a román anyanyelvű cigányság demográfiai robbanásának? Mindegy, mert a község lakosságának csupán egyharmada magyar, és az iskolai statisztika kegyetlen: az összlétszám átbukott már a négyszázon, ebből hatvanhat gyerek magyar, mintegy tizenöt román nemzetiségű, a többi cigány, de ők románnak tartják magukat arra hivatkozva, hogy nem ismerik és nem beszélik a cigány nyelvet.
Itt kaptuk a hírt, hogy Apáca és Nagyajta között hamarosan megkezdik az új híd építését az Olton. Régre nyúlnak vissza a két település kapcsolatai, az utolsó háború idején csónakokon bonyolították a csempész cserekereskedelmet. Apáczai Csere Jánost is a nagyajtai diákok csalták magukkal "felsőbb oskolába", no meg az Olt medrének szabályozása révén számos apácai lakos földparcellája a nagyajtai határba esett. A költő Bartalis János faluja testvéri kapcsolatot ápol a magyarországi Apátfalvával, Csanádapácával és a délvidéki Kis­oroszival. Él és működik a Pro Apáczai–Bar­talis Egyesület. Látogatásunk idején zöld ággal és virágokkal díszítették a templomot. Virágvasárnap itt is konfirmáltak a fiatalok.