Harangtemetés

Maroknyi magyar történelem itt minden. Ez az első olyan székelyföldi harang, amelyen nem gót-, hanem antikvabetűs latin nyelvű felirattal találkozunk. A műkincs éppen 468 esztendőn át "mozgatta" – örömben, bajban és bánatban – Szentpál lakóit, míg e télen, egy temetés alkalmával "hangjában meghalványult". Helyébe a székelyudvarhelyi matricagyár műhe­lyében Sillye Ferenc mester irányítása alatt öntettek újat, ezt Ft. Bálint Ben­czédi Ferenc unitárius püspök harangszentelő hálaadó istentisztelet alkalmával megáldotta.
A Kornisok egykor két harangot öntettek a falunak. Az ugyancsak 1542-ben készült már az első világháború előtt meghibásodott, és az 1916-os rekviráláskor hadi célokra elvitték, de a Budapest-tétényi olvasztóban nem olvasztották be, s így a Magyar Nemzeti Múzeum haranggyűjteményében helyezték el, 2009-ben pedig az esztergomi Várhegy harangkiállításán kapott helyet. A szentpáli eklézsia szerette volna visszakérni ezt a harangot is, ám a Magyar Örökség Alapítvány anyagi segítséget nyújtott az új harang öntéséhez.