Közelebb a múlthoz (A Háromszék Sepsiszentgyörgyön)

...sorban álltak egy darab vajért, mosószerért, útlevélről csak két évente álmodtak, és ha megkapták, akkor is csak a szomszédos országokig mehettek, ritkán tovább, ráadásul amikor visszatértek, egy ideig megfigyelés alatt álltak. Négy-öt ember, ha összeült, az már szervezkedésnek számított, a családi és baráti ünnepeken mindig voltak beépítettek, és lassan így telt el az ifjúkor. Lapunk tíz találkozóból álló, Beszéljünk közös dolgainkról elnevezésű sorozatának múlt heti, sepsiszentgyörgyi állomásán vetette fel egyik olvasónk: fontos lenne, hogy a média, a művészetek, köztük a fiatalokra könnyen ható színház, ismertessék meg a kommunizmus éveit gyermekeinkkel, fiataljainkkal, hisz ők is felelősek a jövőért, tudniuk kell, mi az, aminek soha többet nem szabad visszatérnie. Állítsuk a sorba iskoláinkat is, a pedagógusokat, akik kirándulások, helytörténeti barangolások alkalmával tapintható közelbe hozhatnák a közeli és távoli múltat, megélt és megszenvedett történelmünket.