Kelemen április 19-én kihallgatásra jelentkezett legelőügyben, fogadtam is. Kéréseit a törvények és tanácshatározatok betartásával tudjuk teljesíteni. A kihallgatáson tanúk jelenlétében (Nicolae Coz­neanu alpolgármester, Menek Tünde jegyzőnő, Bessennyei István magánerdészeti vezető) kértem, alapozza meg vádjait. Csak azt tudta mondani: valójában nem úgy történtek a dolgok. A százmillió (régi) lejt nem nekem, hanem testvérének, Kelemen Ferencnek adta, a focicsapat támogatására. Ha így volt, Ferencnek nyugtát kellett vágnia. Ha nincs nyugta, hová lett a pénz? – kérdezhetjük. A sajtot és ordát – új állításában csak 70 kg-ot – Ferenc testvére és Bessennyei mérnök jelenlété­ben az esztenájára látogató testvértelepülési vendégeknek ajándékozta. Azt mondja, testvére és Bessennyei is ittas volt akkor – holott a mérnök több éve nem fogyaszt alkoholt. Én akkor a faluban sem voltam, külföldön tartózkodtam. A tizenkét bárányt szintén a testvérének adta, ajándékozásra – mondotta végül.
Mindezek után vajon miért írta, hogy a polgármestert (engem) kellett lefizetnie, mikor én nem vettem át tőle semmit? Arra kértem, s kérem nyilvánosan is: az újságban is vállalja, jelentesse meg tévedését, írja meg az igazságot. Ha nem teszi, jogi úton fogom kérni a személyemen és rajtam keresztül a községemen esett megaláztatás orvoslását. Zágonra nem lehet és nem kell szégyent hozni!
Tudom, hogy a rágalmazó cikk hátterében kik állnak, bizonyítékom van arra is, hogy ki küldte a cikket a szerkesztőségbe. Írásukból egy dologgal azonban egyetértek: húzzuk be ezt a nótát! Álljanak önök is a falu többsége mellé, dolgozzunk együtt Zágonért! A lakók elítélik a rágalmazást, eddig 15 felháborodott személy írta alá azt a kérvényt, amelyben kivizsgálást kérnek. Én is ezt fogom kérni, írásban és törvényes úton.

Kis József, Zágon polgármestere