Veszedelmes viszonyok viszonylagossága

A kilencvenes évek második felében Párizsban bemutatott mű Alain Delon sikeres színpadi visszatérését jelentette, Romániában 2003-ban a bukaresti Nottara Színház vitte színre Variaţiuni enigmatice címmel, azóta is telt házzal játsszák – és ez alól nem volt kivétel a csütörtök esti szentgyörgyi előadás sem.
Abel Zronko, a Nobel-díjas író visszavonultan él egy Norvégiához közeli szigeten. A tenger és a sirályok hangjait két puskalövés zavarja meg. Ki lőtt, és kire? A folytatásban az író és egy újságíró beszélgetésének lehetünk tanúi. A szokványosan induló riport alatt furcsa titkok derülnek ki egy bonyolult szerelmi kapcsolatról. A történet két, egymástól nagyon különböző férfiról szól, akiknek a szerelemvíziójuk is teljes mértékben eltérő. Nem köti össze őket egyéb, mint az egyazon nőhöz fűződő szerelmük. Talán azért, mert a fizikai valójában meg nem jelenő, de mégis folyamatosan jelen lévő Helenében két különböző nőt ismerhetett meg a két férfi.
A híres írót megszemélyesítő Alexandru Repan idegesítően enervált, már-már elviselhetetlenül arrogáns figurát visz színre. Nem hisz a szokványos szerelemmodellben, gyávaságnak tekinti egy szenvedélyes kapcsolat házasságba fojtását. Mircea Diaconu magát kezdetben újságírónak hazudó alakja viszont a világ leghétköznapibb emberének tűnik: szürke, tétova, megalázkodó. Szinte kínálja magát a legmélységesebb alábecsülésre.
A remek arányérzékkel felépített, a feszültséget briliáns módon adagoló előadás során a két ember ellentétes utat jár be. Repan kezdetben durva és cinikus, aztán a történtek súlya alatt teljes mértékben összezuhan, amit remekül illusztrál, hogy a kezdetben embervadászatra használt puska kezében mankóvá silányul. Diaconu viszont egyre inkább átveszi az uralmat kettejük párviadalában, ahogy a néző számára is feltárja a tripla csavaros történetet: Helene meghalt, a sikerkönyv alapanyagául szolgáló levelezést pedig az elmúlt tíz esztendőben ő "követte el".
Szerelem, halál, lélekmanipulálás: a Ve­szedelmes viszonyok hihetetlen érzékenységű szöveg segítségével boncolgatja az igazság és hazugság viszonylagosságát. Alexandru Re­pan és Mircea Diaconu végtelen melegséggel vitt életet a megrázó történetbe egy művészi szintre egyszerűsített embermesében.