Mire gondol a székely választó...

A közelgő uniós választásokra aligha, Brüsszel messze van, ott is csak urak vannak, akik játszadoznak álmaikkal, mint gyermek a színes üveggolyókkal, de a benzin ára ismét emelkedik, s ez megbolydítja az árakat, drágább lesz a kenyér, el tudja-e adni a pityókát? Minden egyre drágább lesz, mondják, benn, az Ókirályságban még mindig sok a bevetetlen föld, a mezőkön görögnek az ördögszekerek, mintha csak sorsunk hiábavalóságára akarnának figyelmeztetni, ha a benzin drágul, drágább lesz a szivar is, a pálinka, minden. Ha bemegy a városba, áll a csillogó-villogó kirakatok előtt, bemegy az újmódi nagyáruházakba, szédülten bolyong a labirintusban, minden van, ami szem-szájnak ingere, de felderíthetetlen tartalmú, mert neki megfizethetetlen italos üvegek, húsáru, konzervek, gyümölcsök, s az a sok kencefice is, amit azok kennek magukra, akik meg tudják fizetni. De hát a nyugdíj kicsi, s kinek van erre pénze? Aztán minek is? Mióta az asszonyt hazahozták a kórházból, s eltemették, azt mondta a fiának az első pohár pálinka után: ,,…most mán, fijam, esszetörhessük a tükrököt, elég, ha egymást lássuk…" De egymást se sokat nézegetik, mert minek, csak nem cseréli ki egy játékos isten a fiát éjszaka, napközben meg a munka. Jön a tél, fa kell. Ha ilyen meleg volt a nyár, annál hidegebb lesz a tél, ahogyan a vénasszonyok jósolják: ,,…ha Mindszent havában a nyúl igen kövér, bizonnyal tudhatni, még nagy tél van hátra, nagy hó, hogyha a fákról a levelek nehezen hullanak, hideg telet éreznek, mely után sok hernyó lesz, mely megeszi a növést…" No, ebből elég, hallgattatta el a vénasszonyt, aki időnként átnéz a szomszédból, kíváncsian lesi, hogyan boldogul két férfiember. Kerül-e új asszony a házhoz? Mire gondol a székely választó nagy magányosságában, amikor a feltámadó Nemere egyre csak fújja, fújja a fák ágait?