Könyvsimogatók

Ösztönből fakadó ötlet volt, amikor Lilla asszony, az album verseinek kötetbe ölelője és a nagy ívű Kányádi-életpálya megrajzolója, érzékelve, hogy ezeknek az iskoláskorú gyermekeknek még nyomdaköltségi áron kínált albumra sincs pénzük, tanárnői érzékkel biztatta: "kézbe vehetitek és lapozhatjátok a kiállított köteteket". És nemcsak az iskolások, hanem a nagymama korú asszonyok, az idős férfiak is körbevették a honismereti albumok alkalmi kiállítását, és arcukon visszatükröződött az Erdély- és Székelyföld-fotók hódító szépsége, összemosolyogtak a könyv képeinek ismerős vagy ismeretlen szereplőivel, és a felnőttek közül, nem is kevesen, ki sem adták a kezükből a Kányádi-albumot, a Ko­vászna és vidékét, a Székelyföld képi autonómiáját meg a többit, és a pénztárca után nyúltak.
Kovásznán az albumsimogatót megelőzően az imaház tornácán Balogh Zoltán tiszteletes úrral együtt szemléltük a gyönyörű pázsitos kertet, majd az imaházi versmondáshoz időzítve kopogott a tetőn, az ablakon, mintegy Kányádi-vers kádenciájára a zápor, azaz a Zápor, a Ha én zápor volnék.
Mintegy végszóra érkezett a hír: Pap Attila, a sepsiszentgyörgyi Bel­városi Református Egyház tiszteletese pünkösd vasárnapjára annak reményében hívja meg Ká­nyádi-könyv­bemutatóra Székely­föld és Erdély honismereti albumszerkesztőit, hogy részben vagy egészben megismételjék a páratlan sikerű templomi találkozót a Szavak vándorköszörűsével, hisz ha Kányádi Sándor, a költő személyesen nem is lehet jelen, verseit és életpályájának képi világát magukkal hozzák, lelkükben hordozzák nagyszámú hívei.