Pozsonyi és Dâmboviţa-parti ramazúri

Eszmetársa, Adrian Năstase a Dâmboviţa partján hőzöng az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzése ellen, és kioktatja Traian Băsescut, ha a mérsékelt RMDSZ-szel szemben a radikális EMNT-t támogatja, amely az erdélyiségét lobogtatja, egyértelművé válik, hogy az erdélyi párt el akar különülni Romániától, s "gyengeelméjűeknek" nevezi azokat, akik nem ismerik fel, hogy az 1,7 milliós magyar közösség veszélyes tömeget képez, ha a magyarok a nyugati radikálisok vonzáskörébe kerülnek.
Szakítóképességünk ilyen felértékelése után ki kellene húznunk magunkat. Ekkora erővel akár az uzoni virtusverseny erőpróbáit is megnyerhetnénk. Bár egyelőre még a kötélhúzásban jeleskedünk.
Jó lenne ebben a hangnemben adomázgatni erőnkről és erényeinkről, ha a nemzeti önvizsgálatot mellőzve eltekintenénk attól, hogy az a nagy magyar felvidéki erő, meglehet, félmilliós létszám alá töpörödik, s ezt a maradékot is rontja-bontja az anyanyelvű oktatás beszűkülése, az asszimiláció, az elvándorlás, a vegyes házasságok és az ezeket a folyamatokat elfogadó vegyes párt.
Mifelénk pedig észre kell vennünk, hogy a politikailag is izmos nyakú Năstase – ismervén az RMDSZ és a magyar kormányzat közti elhidegülést – Erdély elszakításának szokásos rémképével riogatva tulajdonképpen az EMNT és a magyar érdekképviselet közti árkot mélyíti, amiben számára partner vezérével az élen az MPP is, amely úgy gondolja, hogy az RMDSZ-t kirekesztő erdélyi jobboldal egymagában is sikerre viszi majd az erdélyi magyar szavazó hadakat.
No, de ne mi magunk gyengítsük a mások által ránk ruházott erőnket. Vannak biztató jelek is az összefogásra. Maros­vásárhelyen a közös akarat pajzsára emelt magyar polgármesterjelölt visszaszerezheti a városvezetést. Szász Jenő is hajlik arra, hogy szorgalmazza a szórványban élők közös jelöltállítását.
Higgyük, hogy az RMDSZ, az EMNP és az MPP alapvető kérdésekben képes lesz a koalíciós együttműködésre, s akkor lesz majd nagy ramazúri a Kis-Kárpátok alatt és a Dâmboviţa partján.