Szoborpark és rollerező tanárnők (Iskolanap a művészeti líceumban)

A zene a nap meghatározó motívuma volt, s mire a dráma tagozat élő szoborparkja felsorakozott az udvaron, s elhúzták a rézfúvósok, megkezdődött az ünnepélyes megnyitó. Sebestyén Lázár Enikő iskolaigazgató köszöntőjében azt fejtegette, mindannyiuk számára öröm, hogy ilyen sokan összegyűltek, s az iskolába beköltözött a jó hangulat és a jókedv, valóban sikerült ünneppé varázsolni az ünnepet. Péter Alpár tanár az iskola új zászlaját ismertette, mondván, ez egy olyan zászló, amely össze­fogja az iskola egész közösségét, három színnel szimbolizálva a zene, képzőművészet és dráma tagozatot. Figyelmet érdemel, ahogy a tizenegyedikes Mihály Péter elmondta Kányádi Sándor Halottak napja Bécs­ben című versét, végül, miután Dávid György plébános megáldotta a zászlót, Sztakics Éva alpolgármester egy-két éven belül virágzó rózsalugast ígért az iskola udvarára. Eközben csak azért kellett szurkolni, hogy az élő szoborparkot alakító diákok, miközben hősiesen ellenállnak a bámészkodók érintési kísérleteinek – szabály, hogy a nézőknek nem szabad hozzányúlniuk a szobrokhoz –, illetve a tálcán hordozott zsíros és zakuszkás kenyérnek, ne kapjanak hőgutát a tűző napon. De nekik, miként az egyik drámás lány fogalmazott, az ad erőt, ha nézik őket, így aztán a sok látnivalóval az egész iskola egy nagy, szerethető, zsibongó, lüktető térré alakult – számtalan érdekes, leleményre és kreativitásra ösztönző rendezvénnyel, kísérlettel –, s a szokatlanság jegyében a volt diákok képzőművészeti kiállítására még a zenetanárnők is rollerrel érkeztek...