Vargyasról a motokrosszpályákig (Motorsport)

A látvány, mely ott fogadta, a szó igazi értelmében hatalmába kerítette, és olyannyira, hogy elhatározta, terepmotoros lesz. Jelentkezett is a brassói tehergépkocsigyár motorsportszakosztályánál. Azzal viszont nem számolt, hogy túl a sportág szeretetén anyagi háttér is szükségeltetik, nem is beszélve a tehetségről. E két utóbbi nem tartozott Máthé Albert erősségei közé. Adott maradt a motokrossz-szeretete, s ez egy életre a sportághoz kötötte. Ha már versenyző nem lehetett, elvégezte a bírói iskolát, s ott maradt a pályán, a motorok zúgásában, dübörgésében próbálta megtalálni azt az élményt, melyet a gépek nyergéből immár nem élvezhetett.

Mint bíró bejárta az ország nagy versenyeinek színtereit, mintegy háromszáz országos és száz nemzetközi versenyen bíráskodott, hogy csak néhányat említsünk: a Szocialista Országok Kupája, Kárpátok Kupája, Balkán-bajnokság, az európai országok ifjúsági válogatottjainak vetélkedője... A motorosok közül hadd említsük meg Szász Jancsi, Laub Eduárd, Müllner Ernő, Florian Pop, Gyurka Csaba, Fodor Ferenc, Fülöp Zsolt, Tompa Csaba, Tamás András nevét. Csak azokat említettük, akiket olvasóink is ismernek, de Máthé Albert ismeretségi köre jóval gazdagabb... ,,Csodálatos versenyzők voltak — emlékszik vissza Máthé Albert —, a sportág hazai legjobbjai közé tartoztak, élményszámba ment minden versenyük, lenyűgöző volt bátorságuk, elszántságuk, száguldásuk és nem utolsósorban sportemberi kvalitásuk, emberségük. Bárcsak minden sportágban ilyen versenyzők lennének."

Maradjunk még néhány gondolat erejéig Máthé Albert vasú­ti villanyszerelő — a Brassó—Csíkszereda vonalat tartotta karban harminchat éven át — hosszú bírói pályafutásánál, és idézzük fel legszebb emlékét, első bíráskodását a Rakodó-völgyi pályán, melynek végén megdicsérték, ugyanakkor kitartásra buzdították, mondván: ,,ilyen bírókra van szüksége a sportágnak". Évek teltek el az első dicséret óta, aztán egy câmpulungi versenyen bizonyította, hogy ő tényleg igazi bíró. Történt ugyanis, hogy honfitársa, az egyik brassói versenyző kihagyott egy kaput, ő pedig könyörtelenül jegyezte, és ennek eredményeként a versenyzőt kizárták. Jöttek a versenyző hozzátartozói, szidták, aztán szép szavakkal körbeudvarolták, de Máthé Albert hű maradt bírói hivatásához, s nem alkudott, nem adta el becsületét. Még sok-sok éven át sportemberi hozzáállással látta el bírói feladatát mindaddig, míg a nemrég lezajlott zernyesti versenyen visszavonulót fújt. Ettől a pillanattól csak szurkolóként lesz jelen Brassó és környéke gyorsasági, terep- és enduro motorosversenyeinek.

— Ott leszek valamennyin — mondja Máthé Albert — mindaddig, míg lábaim bírják, hiszen a több évtizedes bíráskodás alatt énembe szívódott a motorok zúgása, hangja, s a benzingőz.

Jó egészséget, Máthé Albert, és jó szurkolást!