Van-e, avagy nincs?

Most kiderült – a romániai magyar uniós képviselők javaslatára megnyíló brüsszeli székelyföldi iroda kapcsán –, hogy – legalábbis a román külügyminisztérium hivatalos állásfoglalása szerint – egy nem létező, sőt, mindenfajta "alkotmányos és törvényes alapot nélkülöző" közigazgatási és területi egységről van szó, amelynek a képviseletében megnyíló iroda léte igen sajnálatos.
A román politikai körökben kiverte a biztosítékot a székelyföldi iroda létrehozása, amelynek ékes tanúbizonysága Mir­cea Geoană levele. A szenátus elnöke levelet intézett Jerzy Buzekhez, az Európai Parlament elnökéhez, követelve, hogy ne ismerje el az irodát az Európai Parlament hivatalos partnereként. A különféle román politikusi nagyáriák tulajdonképpen ugyanazt ismétlik: Székelyföld nem létezik. Ennek hátterében egy akut félelem is meghúzódik, s a diktatúra idejéből ismert rettegés is, amelynek alapja: az alattvaló az állam tulajdona, azt csinál az állam az ő magyar anyanyelvű román alattvalójával, amit akar. S ebbe senkinek beleszólása nem lehet.
Azóta elsuhant viszont néhány brosúrányi idő. Inkább azon kellene töprengeni, milyen áldatlan helyzetben van gazdaságilag Székelyföld abban a Romániában, amelyben az uniós országok közül különben is a legmagasabb az infláció, a legalacsonyabb a vásárlási kedv, a legkisebbek a bérek. S még hosszan folytathatnánk, de minek? Aki azt vizionálja, hogy egy ilyen képviseleti iroda irredenta célokat szolgál, és a tulajdonképpen nem is létező Székelyföld elszakadásában mesterkedik, annak papolhatunk napestig a térség gazdasági potenciáljának érvényesítéséről, amiben ez az iroda szerepet vállalhat. Ezt végiggondolni kell bizonyos empátia, ami az ellenzéki és kormánypárti politikusok zöméből tejességgel hiányzik. Ahogyan Markó Béla is megállapította: még mindig lehetséges bizonyos mértékű érvényesülés vagy népszerűség elérése a magyarellenes, illetve nagyon nacionalista hangvétellel, és ezt némelyek azonnal észrevették.