Domaházi János nem adja fel (Sportélet)

Domaházi János, az örökmozgó Domaházi mankókra támaszkodva fogadott. Történt ugyanis, hogy április 5-én súlyos balesetet szenvedett. Élet-halál tusát vívott a mentőben útban a sepsiszentgyörgyi kórház felé, majd a kórházban az ortopédia három orvosának — Szmolka István, Szántó András, Sándor József — hozzáértő közreműködésével sikerült visszatérnie az életbe, s ráállnia a gyógyulás útjára... Az csak természetes, hogy kérdezni sem mertem a sportról. Na de Domaházit nem olyan fából faragták, s ha már házhoz jött a beszélgetőpartner, maga tért rá a sport témájára.

— Szomorú hírrel kell fogadnom, szerkesztő úr — kezdte mondandóját. — A pálya, a stadion ügye nem várt irányt vett. Miután Sepsiszentgyörgyön és Kézdivásárhelyen megnyertük a pert, a táblabíróság visszautasította.

— Van egy uniós és egy kormánypályázati lehetőség. Ezekkel próbálkozunk. Van a tanácsnak ugyanis egy hathektáros területe Kovászna és Csomakőrös között, s ide tudnánk egy szép stadiont építeni. Na persze, mindehhez a városi tanács és a polgármesteri hivatal támogatása szükségeltetik.

— Ha minden összejön, a 2008—2009-es bajnokságra nevezhetünk. Addig is: Kitartást, kovásznai sportbarátok. Kitartást, mert nem adjuk fel, Kovásznának újra lesz stadionja, újra lesz futballcsapata.

— Így igaz. Azt sem adom fel, egészségi állapotomtól függően augusztusban megkezdjük az autósport négy rendezvényének előkészítését, szervezését.

— A nemzetközi Trabant-találkozó, a Kovászna—Kommandó—Papolc országos Off Road-találkozó, a Kovásznai Napok gyorsulási autóversenye és a decemberi Hórali a Kovászna—Kommandó—Papolc háromszögben.

— Köszönöm. S ha megengedi, ezúton is köszönetet mondok dr. Szmolka Istvánnak, dr. Szántó Andrásnak, dr. Sándor Józsefnek, valamint az ortopédia munkaközösségének az életemért vívott küzdelmükért. Nekik köszönhetem visszatérésemet az életbe. Kö­szönöm, köszönöm.