Sepsibesenyő (Egészséges nemzetnek van csak jövője)

Az évzáró, vagy ha így jobb, a kicsengetés végére érkeztem a Sepsibesenyői I–IV. Osz­tályos Általános Iskola és óvoda elé. Már fordultam is volna vissza, de Kovács Dalma óvónő ragaszkodott a maradásomhoz, hadd legyek részese a gyerekek vakációs örömének. Meg is telt az udvar felszabadult örömüknek hangjával. Amíg ők a játéknak hódoltak, az évzárón részt vevő szülök Gál Ágota tanítónővel bevonultak az óvoda termébe, minden bizonnyal az iskolai év tapasztalatai, a nyári teendők megbeszélésére. Így aztán Kovács Dalma óvónővel egy osztályteremben nyugodtan beszélgethettünk az immár elmúlt tanévről.
– Huszonhárom éve tanítok – így az óvónő –, itt élek Sepsibesenyőn. Év közben 12 gyerek járt óvodába, egy a kicsi, kettő a közép-, négy a nagy és öt az előkészítő csoportba. Év végére alig maradt pár gyerek. A szülők, sajnos, nem állami alkalmazottak, így aztán jó részük külföldre ment dolgozni, s magukkal vitték a gyerekeket is. Megértem őket. Valamiből élniük kell... Ez van, ezt kell elfogadni... A létszámtól függetlenül végeztük a magunk dolgát, tornával indítottuk a napokat, a kötelező foglalkozások közben is beiktattuk a játékokat, ha szellemileg fáradni láttam a gyerekeket. Nagy termünk van, korszerű illemhelyekkel, na meg központi fűtéssel ellátva. Tényleg jó környezetben zajlik az életünk. A felszereltségünk? Semmivel sem rosszabb és semmivel sem jobb, mint a többi, a miénkhez hasonló óvodában. Van viszont egy csodálatos vidékünk, hatalmas zöldövezet itt fent, a falu mögött, lent ott a tó, a tábor udvarán pedig modern játszótér várja óvodásainkat. Igyekeztünk ezt kihasználni. Sokat mozogtunk, kirándultunk, játszottunk a játszótéren. Na persze, egyetlen ünnepet sem szalasztottunk el, mindenikre felkészültünk a magunk módján, s bekapcsoltuk a szülőket is. A gyerekek ajándékokat készítettek, azokkal igyekeztek elnyerni szüleik tetszését, a szülők pedig örömmel nyugtázták gyerekeik ügyességét, figyelmességét, kedvességét. A további tervünk? Június 20–22-én a fotosmartonosi óvodásokkal együtt táborba vonulunk a tó túlsó partjára. Hadd legyen még teljesebb a gyerekek öröme.

Közben "megérkezett a váltás", bejött Gál Ágota tanítónő, Kovács Dalma óvónő vette át a szülőkkel folytatott megbeszélés fonalának vezetését.
– Tizenhárom tanulóm van – kezdte mondandóját a tanítónő –, a tanév felénél vettem át őket mint a kézdivásárhelyi tanítóképző "diákja". Van öt első, egy második, három harmadik és négy negyedik osztályos tanulóm, továbbmenve, négy fiú és kilenc lány alkotja az iskolaközösséget. Felújított épületben tanulunk nagy igyekezettel. Ezt úgy értse, hogy diák, szülő és tanító igyekezetének összehangolásával dolgozunk. Úgy érzem – s a eredmények is engem igazolnak –, hogy eredményesen. Vallom, hogy ha a test és lélek együtt van, s ezeket együtt ápoljuk, siker kíséri minden magunk elé tűzött cél elérését... A testnevelés? Szakos tanár, név szerint Dálnoki Sándor testnevelő tanítja heti két órában. Kitűnő szakember, aki fölé tud kerekedni az adott nehézségeken, aki minden szempontból ki tudja használni a falu természeti adottságait a testnevelés érdekében... Tervek? Tanítóképzős vagyok még, minden tervem oda összpontosul. Annyit azért el tudok árulni a jövőre vonatkozóan, hogy bárhová sodor az élet szele, mindenütt igyekezni fogok választott hivatásomnak maradéktalanul megfelelni.
Útban hazafelé Maksán megkerestem Dál­noki tanát urat, az iskola egykori igazgatóját. Mindenekelőtt a besenyői iskola munkafeltételeiről, felszereltségéről érdeklődtem.
– Három évvel ezelőtt harmincmillió lejt kapott az iskola sportfelszerelésre. Akkor vettünk bordásfalakat, hét szőnyeget, mászóköteleket, pingpongasztalt és sok labdát, egy osztálytermet pedig "tornateremmé" képeztünk ki. Még 1982-ben az iskola udvarán megépült egy bitumenezett kézilabdapálya (hogy ma már csak itt-ott, foltokban látni a bitument, az más kérdés, az azt sugallja, hogy felújítás után esedezik). És akkor még hadd soroljam ide a falu természeti adottságait... Bár a gyerekek száma is felnőhetne a feltételek szintjére, hiszen ma tizenhárom gyerek, négy fiú és kilenc lány más-más korosztályokban jelenti a tanulók közösségét... Egy ilyen összetételű tanulóközösséget összehangolni úgy, hogy biztosíthasd a gyerekek testi fejlődését, testedzését, motorikus képességeik fejlesztését, testi és szellemi képességeik fokozását, nagyon nehéz. Természetesen mindent megpróbálunk, minden lehetőséget kihasználunk a torna, az atlétika és nem utolsósorban a játékok segítségével. A megyei versenyeken nem veszünk részt, tizenhárom gyerekkel ilyen felállításban nem is vehetünk részt. Így aztán maradunk a heti két testnevelési óra nyújtotta elégtétellel.