Legyen erőforrás az emlékezés (Kétszáz éve született Kriza János)

A nagyajtai unitárius templomban tartott ünnepi megemlékezésre összegyűlteket Pap Mária, a Háromszék-Felsőfehéri Unitárius Egyházkör esperese köszöntötte, hangsúlyozva, az emlékezéssel múltunkat állítjuk tükörbe, és azt látjuk, ma is hittel, szeretettel és bátorsággal kell vállalnunk a szolgá­latot. Ünnepi prédikációjában Bálint Benczédi Ferenc hangsúlyozta, bár erdélyi létünk többletkihívást jelent, számbeli kisebbségünknek nem kell kisebbrendűségi érzést táplálnia bennünk. Véget kell vetni az önsajnálatnak, a sírva vigad a magyar-szerű magatartásnak, és azt kell szem előtt tartanunk, hogy a felemelkedéshez egy biztató jövőképre van szükségünk. Magyarnak lenni feladat, és nem búskomor küzdelem – jelentette ki Erdély unitárius püspöke, aki szerint felelős nemzetszeretetre van szükség, valamint arra, hogy erősödjünk gyökértudatunkban.
Legyen erőforrás az emlékezés a hétköznapok megpróbáltatásai között – zárta szószéki beszédét Bálint Benczédi Ferenc, majd a megtartó közösségért mondott imát. Fekete Levente helyi unitárius lelkész megköszönte a püspök szolgálatát, és hangsúlyozta, ha őrizzük és tovább éltetjük elődeink szellemi örökségét, akkor lesz jövőnk.
Kriza és a kor nagyjai nem elismerésre várva cselekedtek, hanem népszeretetből, nekünk pedig, akik a vélt és valós értékek idejében élünk, meg kell találnunk a biztos pontokat, ilyen a vallás és a nemzeti öntudat – ezekkel a szavakkal köszöntötte a nagyszámú gyülekezetet Elekes Botond, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium kulturális államtitkárságának kabinetfőnöke. Tamás Sándor megyeitanács-elnök a nemzeti önbecsülés fontosságát hangsúlyozta, mert szerinte csak ilyen közhangulatban kerülnek ki olyan szellemóriások, mint Kriza János, majd a meghívottaknak ajándékozott egy-egy példányt a megyei önkormányzat támogatásával az évfordulóra megjelentetett Vadrózsák hasonmás kiadásából. Kriza János 1863-ban megjelent Székely Népköltési Gyűjteményének ez az első, az eredetivel teljesen azonos kiadása.Kezdeményezője, Pozsony Ferenc néprajzkutató, egyetemi tanár felszólalásában kiemelte, a Vadrózsák már megjelenése korában azt üzente a világnak, hogy a székelység szellemi kincsei nagyon értékes összetevői a magyar nemzeti kultúrának. Biztos jövőt akkor tudunk építeni, ha a felgyorsult polgárosodás és globalizáció idejében nem dobjuk el értékeinket, megtaláljuk az egyensúlyt a hagyományőrzés és újítás között. Kriza János emberi nagyságáról, a magyar népköltészet minden társadalmi réteget megszólító, széles körben történő terjesztéséről, külföldi megismertetésében játszott szerepéről a balladás püspök György nevű testvérének dédunokája, az etnográfus Kriza Ildikó, az MTA tagja tartott ismertetőt.
A püspöki tanítások, a tudományosság képviselőinek tájékoztató és eligazító hozzászólásai nem lettek volna elegendőek a Kriza-szellem megidézésére a helyiek cselekvő jelenléte nélkül. A Kriza János Általános Iskola diákjai Barabás Mihály nyugalmazott magyartanár, egykori iskolaigazgató irányításával, drámajátékelemekkel tűz­delve mutattak be balladákat, adtak elő tréfás mondókákat, Fekete Judit tiszteletes asszony citerásai és a Péter Géza vezette Gazdag Miklós Polgári Da­loskör a népdalok világából merített egy csokorra valót.
Az ünneplő gyülekezet megtekintette a Kriza-emlékházban berendezett, a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársai által felújított kiállítást, majd az egyházi és világi testületek képviselői az emlékezés koszorúit helyezték el Kriza János parkbéli mellszobránál. Az emlékünnepség az Erdővidék az én hazám kezdetű Kriza-dal közös eléneklésével ért véget.