Nem vonok vissza semmit! (Televízióból üzenget Traian Băsescu)

Kitart ama állítása mellett, miszerint Mihály királynak nem kellett volna népét elhagynia 1947-ben, ő sem menekült a süllyedő hajóról, bár egyszer megesett vele, hogy kiadta a kiürítési parancsot, de végül eloltották a tüzet, s a fedélzeten maradtak – hencegett, s odavetette, nem vonok vissza semmit, mert nincs visszavonnivalóm. Elismerte, lehet ez szakmai ártalom nála, de mestersége kötelezi arra, hogy így gondolkodjék. A műsorvezető, Radu Moraru emlékeztette az elnököt, hogy a parlament őt is felfüggesztette: – De én visszanyertem elnöki jogosítványom.
Még szerencse, hogy Antonescu marsallt nem oldozta fel a holokauszt vádja alól, ennél több esze van, tudja, hogy fejére másznának a zsidó szervezetek, de azzal a kijelentésével, hogy ő is kiadta volna 1941-ben a parancsot, mint Antonescu: Katonák, lépjétek át a Prutot, magára vonta az oroszok haragját.
Dicsérte a kormányt, kedvenc minisztereit is megnevezte. Természetesen annak két ékkövét említette elsőként, Elena Udreát és Anca Boagiut, de jó a véleménye az igazságügy-miniszterről, a tanügyminiszterről is.
Összefoglalta elnöki mandátuma legfontosabb célkitűzéseit: az alkotmány módosítása, az ország területi-adminisztratív átalakítása és az egészségügyi törvény elfogadása. Alkura is hajlandó, ha az ellenzéki pártok belemennek az alkotmány módosításába, mely egyebek közt a parlamenti és elnökválasztásokat azonos időpontra tenné, 2012 novemberére – lemondana (no lám, mégis lemondana!) a hátralévő másfél éves elnökösködésről. Mert aggasztja, hogy a jelenlegi választójogi törvény értelmében három esztendőben egymásután kampányban telnének az ország és a politikusok napjai. A riporter ama kérdésére, nem tenne-e úgy, mint annak idején Ion Iliescu, hangos kacajra fakadt, s kikérte magának az összehasonlítást.
Bár szereti a kormányt, odacsördített gyengéden nekik is: Érti ő, nem érdekük felfordítani az országot, hisz a változások eredményét nem biztos, hogy ők aratják le, de nyakunkon az unió új költségvetési terve, s azt nem lehet a régi adminisztrációra bízni. Adjatok egy új alkotmányt – szólt az ellenzékhez –, olyat, amilyet a nép kért a referendumon, s cserében megkapjátok mandátumom másfél évét.
Az RMDSZ-en kívül az igazságszolgáltatást mocskolta meg leginkább a hajóskapitányi erényekkel felruházott elnök. Többet ártottak Romániának, mint a Rómában és Párizsban kéregetők – hangoztatta sokadik alkalommal –, s egyebek közt az ebül szerzett vagyonok védelmét rója fel az alkotmánybíráknak. Lám-lám, oda tettünk négy fiatalembert, s még azok sem adták áldásukat az alap-törvénytervezet eme kitétére. Jó lenne, ha nem csak a politikusok vagyonát lesné a sajtó, hanem megnézzék a bírákét is. És az sem lehet míg a világ eltűrni, hogy állam legyenek az államban. Az egész igazságszolgáltatás egy nagy disznóság – foglalta össze véleményét, majd Románia leendő elnökéről értekezett: más lesz, mint ő, a nép már nem akar aktív, toleráns államfőt, hanem olyan kultúrembert, akiről az a vélemény, hogy jól jár az esze. Hogy ki az, nem árulta el, csak annyit közölt, jelen pillanatban nincs a legismertebb közéleti emberek közt.