Második évnegyedi mérlegünk (Sportélet)

Ebből a felnőtt korosztályú sportolóké: 2 arany-, 3 ezüst-, 4 bronzérem,
az ifjúsági és gyermek korosztályúaké: 5 arany-, 9 ezüst-, 11 bronzérem.
Ehhez kapcsoljuk a Gyermek Világjátékokon (nem téveszthető össze a világbajnoksággal, egyébként is gyerekeknek nem rendeznek – még – világbajnokságot) a kosárlabdázó Kuti Levente Nándor (ő egyébként már a Kolozsvári "U" játékosa) szerezte arany- és az atléta Blázer Imola két ezüstérmét.
A sportágakra lebontva:
birkózás: 3 arany-, 2 ezüst-, 6 bronzérem (ebből felnőtt: 1–1–1)
duatlon: 2 arany-, 2 ezüst-, 1 bronzérem (ebből felnőtt: 1–1–1)
cselgáncs: 1 arany-, 3 ezüst-, 2 bronzérem
testépítés: 1 arany-, 1 ezüstérem (ebből felnőtt: 0–1–0)
asztalitenisz: 2 ezüst-, 1 bronzérem
atlétika: 1 ezüst-, 1 bronzérem
torna: 1 ezüstérem
dzsiudzsicu: 2 bronzérem
kosárlabda: 2 bronzérem ( mindkettő felnőtt korosztályú).
A városainkra lebontva:
Kézdivásárhely: 2 arany-, 5 ezüst-, 2 bronzérem
Sepsiszentgyörgy: 5 arany-, 7 ezüst-, 13 bronzérem.
Már jól hallani a kérdést: És hol van Barót, Bodzaforduló meg Kovászna? Hol?
Válaszolok is: Erdővidéken, Orbaiszéken és Bodzavidéken. Na de hadd térjek a tényekre. Mindenütt van nagy sportterem (ha kell, kettő is), líceum (vagy iskolaközpont, ha így jobb), vannak sporttanárok, nem is kevesen, csak éppen a munkájuk eredménye nem érzékelhető e téren. Felmerül itt szervezési hiba is, nem csak az egyéni teljesítményekkel, hivatástudatokkal van baj... Magyarázkodni, mentegetőzni lehet, de minek, ha már megalakították a Városi Sport Clubot (például Baróton) vagy tervbe vették (például Kovásznán), akkor már tenni is kellene valamit azért, hogy ezek a sportklubok teljesíthessék hivatásukat. Csak nem bokrétáknak szánták, szánják ezeket a város kalapjára? Meggyőződésem, tehetségekben nincs hiány a három város egyikében sem, és a fiatalok nagy igyekezettel tennék próbára tudásukat, csak hogy bizonyíthassák képességüket. Uraim, minden téren biztosítani kell ehhez a lehetőséget.
Az egyetlen sportjáték, mely éremmel gazdagította trófeakincsünket, a kosárlabda volt, két bronzérmet hozott, egyet a Román Kupa küzdelmeiről, egyet pedig a bajnokságból. Ami pedig az egyéni teljesítményeket illeti, a legszorgalmasabb aranyéremgyűjtőnek a sepsiszentgyörgyi birkózó Incze Kriszta (edzői Kertész Dávid és Hatos Péter) bizonyult két éremmel (egy a sportiskolák és egy az ifjúsági II-esek országos bajnokságáról). Dicséret illeti a kézdivásárhelyi cselgáncsozó Lukács Arnoldot (edzője Veres László) az egy arany (sportiskolák országos bajnokságán) és egy ezüstjéért (az U/20-asok bajnokságán), valamint a szintén kézdivásárhelyi asztaliteniszező Kanabé Szilárdot (edzője: Dobolyi Aladár) a két ezüstérméért (egy a sportiskolák és egy az ifjúságiak országos bajnokságáról).
Mindent összegezve (az első és második negyedévet) a félévi mérlegünk elmarad a várakozástól. A fél év alatt mindössze egy Európa-bajnoki érmet szereztünk, köszönet ezért a birkózó Estera Dobrénak és edzőjének, Mátéfi Árpádnak... Ennyi és nem több. Pedig sok Európa-bajnokságot és világbajnokságot rendeztek a mögöttünk maradt fél évben. Na de sebaj, bennünk még él a remény, hogy minden-minden jobb lesz, szebb lesz a harmadik negyed évben és a második fél évben, amikor megtáltosodnak az egyéni, a küzdő-, a motorsportok hívei – a sportjátékoknak már nem adatik éremszerzési lehetőség, mert bajnokságuk ősszel kezdődik, és a következő év tavaszán fejeződik be – s egy talicskányi éremmel járulnak hozzá megyénk sportja hírnevének öregbítéséhez. Azt már csak szinte magamnak suttogom: És a jövőben olimpia is lesz... Merem suttogni, hiszen nem is olyan régen, az olimpiai játékok centenáriumát ünneplő Atlantában három szentgyörgyi atléta szerepelt... Úgy van, ez már a múlté. Az pedig szép volt, jó volt. Még akkor is, ha ez a jelennek fáj.