Ha pipál a Nagy-Murgó

Visszapillantó
Érdekes ellentét figyelhető meg a fürdőtelep történetében. Bár a Hatod-hágón áthajló műút csak az első világháború küszöbén nyílt meg, a vidék eldugott és elszigetelt völgyében jó százötven évvel azelőtt gyakorolták már a fürdőkúrát. Nem Uzonka volt ez, hanem a XVIII. század sokat emlegetett gyógyhelye: a Pisztrangos­fürdő. A Nagy-Piliske lerobbant vulkanikus kúpjának déli lábánál feküdt, ma már csak nyomait látni szerteszét. Emlékét egyetlen, azóta vizében is megfogyatkozott kútja, a Pisztrango­si borvízforrás őrzi. Töb­bet írtak a Pisztrangosról, mint a később megszülető Uzonkafürdőről. A főleg erdővidéki gyógyulni vágyók virágzó fürdőhelyet működtettek, nem pályázhattak sehol, nem kértek és nem vártak senkitől támogatást, mégis lüktetett az élet a Nagy-Piliske alatt. Csak a XIX. század végén gondoltak arra, hogy átköltözzenek a Nagy-Murgó északi lábához, ahol több volt az ásványvíz, no meg a kaszálókon elszórva fakeretbe foglalt borvizes nyitott fürdőmedencéket eszkábáltak maguknak a széna- és sarjúkészítők.

Néhány környékbeli, majd pedig a Gyimesekből csoportosan idetelepedők teremtettek életet a Murgó lábánál. Az első világháború vihara után ébredtek rá a tehetősebb családok, hogy telkeket vásároljanak, nyári lakot építsenek. Akkor még szent és sérthetetlen volt a magánvagyon, s közösségi pénzalapokból közbirtokossági vagyont teremtettek elődeink, amint azt emlékplakett is bizonyítja. A bükszádi kőbányászok segít­ségével befoglalták a legnagyobb ho­zamú ásványvízforrást, Főkútnak ne­vezték él. Nem részletezzük a változásokat, melyeket az 1944 utáni idők hoztak, elégedjünk meg most annyival: a meleg fürdő működött. Az 1989-es rendszerváltozást követően korszerűsített gyógyfürdő nem volt hosszú életű, s a helybeliek tekintete alatt mára ismét romokban hever.

Várva várt fordulat
Látogatásunk előestéjén kaptuk a hírt, hogy eldőlt Uzonka fürdőjének sorsa. Erről kérdeztük Bocskor Lászlót, a Hatod-övezet öt erdőt magában foglaló közbirtokosságának megbízottját és szóvivőjét.
– Uzonkafürdő csupán 56 árnyi területe közbirtokossági tulajdon. Öt erdő-közbirtokág ennek a tulajdonosa, ami azonban hat részre oszlik. Egy-egy hatod vagyonrész a nagybaconi, a bodosi, a zaláni, az oltszemi, két rész pedig a baróti erdő-közbirtokosság tulajdona. Uzonka övezetében a sepsibükszádi és a nagybaconi erdő-közbirtokosság is rendelkezik erdővagyonnal. Utóbbi közbirtokossági területeken gombamód jelennek meg a hétvégi és nyaralóházak. 2010 végén kaptuk vissza a fürdő területét, húsz év után dűlőre jutottunk ebben az ügyben. Legutóbb a Mitács Kft. javította ki a fürdőt, szerződéses alapon vette bérbe a nagybaconi önkormányzattól, de a szerződése rég lejárt. Megkezdtük a terület teljes felmérését, s mint régi tulajdonosok újra telekkönyveztetjük. Egyetértettünk abban, hogy közös erővel rendezzük, és majd újra beindítjuk a fürdőt, bár ebben a régióban eléggé gyerekcipőben jár még a falusi turizmus. Természe­tesen ezt alapos tervezet alapján kell elvégezni. A megyei tanács készített is egyet, ezt rendelkezésünkre bocsátják. Minden lépést közösen megbeszélünk, mert az öt birtokosság önálló, midegyiket választott elnök vezeti: Baróton Asztalos Gábor, Bodosban Farkas Csilla, Oltszemen Boros Zoltán, Zalánban Szilágyi Lajos és a baconi birtokosságnál jómagam. A közös döntés még nem elég a boldogsághoz, mert ezzel párhuzamosan nagy szükség lenne a bekötőút feljavítására. Erre ígéretet kaptunk Deme­ter János megyeitanács-alelnöktől. A hideg fürdőt – amikor az időjárás engedi – használgatják már, de nagyon reméljük, hogy a 2012. évi fürdőidényben már használható lesz a meleg fürdő is. Tudjuk, hogy ennek a víznek igen jó a gyógyhatása, régen is sokan jártak ide, reméljük, fel tudjuk majd éleszteni a kedvet iránta.

Uzonka meglehetősen kihalt volt látogatásunk idején. Kelemen Cson­gor lelkes Uzonka-baráttal és helybeli lakossal később beszéltünk telefonon. Sajnálattal hallottuk, hogy nem működik már a valamikori Uzonka Egyesület. A néhány családból álló baráti társaság tagjait is kerestük. Tény, hogy annyira derűlátó, mint Bocskor László, csak az uzonkai holland kempinges, Post Gooert volt, aki hetedik esztendeje gyarapítja-működteti – mondanunk sem kell, uniós normák szerint – saját vendéglátó-ipari egységét, a festői völgyben elhelyezkedő Camping The Valley-t. Gooert úr nyugodt, nem ideges, még akkor is mosolyog, amikor arról kérdezzük, miként tudnak eljutni vendégei az erre tartó göröngyös makadámon. A rangos szállóhely száz férőhelyes, kifogástalanul működő házias konyhája, falatozója, déli kitettségű és csak napenergiával melegített, édesvízzel működő nyitott fürdő- és úszómedencéje várja a látogatót. Éppen sütött a nap, nem pipált a Murgó, fiatal vakációzók laktak a kempingben, amikor arra jártunk, a medence vizében a hőmérő 24,9 Celsius-fokot mutatott. Iskoláscsopor­tok is gyakran idelátogatnak, testnevelő tanár tanítja őket vízi játékokra, ügyességi próbákra, egyensúlyfejlesztő gyakorlatokra, felügyelnek rájuk. A házigazda pedig gyerekvendégeinek gyakran kedveskedik különleges holland pudinggal. Hiába a rossz út, az uzonkai eldorádóba mégis ellátogat, aki akar. Vissza­járnak ide holland és bukaresti családok. Különösen kedvelik ezt a helyet a lengyelek. Romániai körútjuk alkalmával itt éjszakáznak, ha pipál a Murgó, ha nem...

Nem bíznak az ígéretekben
A többnyire idős lakosok sokkal borúlátóbbak, hiszen a rendszerváltás után eltelt két évtized édeskeveset hozott Uzonka életében, s gyanítják, ezentúl sem várhatnak többet és jobbat. Lehet, hogy Kelemen Cson­goréknak és Katicáéknak van igazuk, mert annál többel, hogy újraszületik majd a meleg fürdő, Nagybacon köz­ség polgármestere, Bardocz Csaba sem biztatott. "Nem jellemző rám – mondta –, hogy meggondolatlan és könnyelmű ígérteteket tegyek. Öt település infrastruktúrájának kiépítése nyomja a vállunkat. Uzonkában egyelőre az ivóvíz bevezetésére látok reményt, erre megvalósíthatósági tervet is készítettünk, lássuk, mikor jelenik meg alkalmas pályázati kiírás. A Demeter úr ígéretéről én is tudok, Józsa Csaba, az Electrica cég igazgatója szintén megígérte, hogy felújítják a villanyhálózatot, mert gyakori az áramingadozás."
– Kinek a tulajdona az uzonkafürdői láprezervátum, kinek kell gondját viselnie e természeti és idegenforgalmi értéknek? – kérdeztük azzal a meggondolással, hogy hamarosan eljön majd az az idő is, amikor az érdeklődés középpontjába kerül a láp. Annyi azonban bizonyos, hogy az átkosnak nevezett múltban védelméért többet tett a megyei környezetvédelmi bizottság, mint a lepergett húsz szabad esztendőben.
– A láp a mi területünkön fekszik, köztulajdon – felelték. – Öt hektárnyi területe, sajnos, nincs bekerítve. Annyi a jó, hogy nincs veszélynek kitéve, fáit nem vágják, marha nem legel rajta.
– Mi már nem hiszünk semmiféle ígéretnek – mondta Kelemen Csongor –, még akkor sem, ha tud­juk, hogy Uzon­kában hétvégi háza van az alelnök úrnak. Számta­lan­szor ír­tam Uzonka érdekében mindenkinek. Írhatja a papírokat – hallottam vissza a véleményt –, mert mi azon mulatunk kávézás közben! Választ sohasem kaptam. Erről ennyit! Be sem vették Uzonkát A borvíz útja programba. Miért nem? Én Erdővidék gyöngyének nevezem ezt a helyet, de nincs egy illemhely, nincs édesvízellátás, miben fürödjön a vendég? Gyatra a telefonkapcsolat, nincsen mobilát­játszó, gyakorlatilag el vagyunk zárva a világtól. Bármi történik, az sincs, akinek jelenteni! Pályázat révén sikerült felújítani a hideg strandot. Kö­szönet Komporály Viktornak és Vinci Zoltán­nak, aki elvégezte a munkát. Raj­tunk nem múlik semmi. Kaszál­gatunk, irtjuk a bozótot, gyerekparkot építettünk. A feleségem, Kelemen Dalma, Barta Zoltán, Fogarasi József, Máthé Jenő segített.
– Még olyan helyzetben sincs Uzonka, mint gyerekkoromban. Pezs­gett az élet itt. Szépen szórakozott a fiatalság. Jeles emberek nyaraltak nálunk, Fazakas doktor Kolozs­várról, Dáné Tibor családjával, Méhes György­nek a lánya, Tőkés Lászlónak a nagyapja. Tűrhetetlen, hogy ennyire szabadon, összevissza legelnek mindenütt az állatok, a tehenek és a juhok is, elszaporodtak a kullancsok. Kértük a nagybaconi polgármestertől, hogy szabályozza a legeltetést, de még nem jött válasz ebben az ügyben. A legnagyobb baj a központi borvízforrással van. Nincs védőövezete, környéke szennye­z­ődhet, mert bejárhat oda a legelő jószág, foglalatát megviselte az idő, nincs szigetelve, fel kellene újítani. Itt a nyár, egyre többen fogyasztják vizét – foglalta össze a panaszokat Zoltáni Brok Edit Gyöngyi, aki hatvan esztendeje járja Uzonkát. Hálásak vagyunk, hogy ír rólunk a lap – mondta –, mi itt is rendszeresen olvassuk.