Az utolsó vándorkomikusra emlékeztek

A megemlékezést szervező Erdélyi Művészek Fórumának elnöke, Huszár Szilamér kijelentette, Botka László Erdélyben a nemzet színésze volt, ellentéte a "modern" színészeknek, akik a szakmának játszanak, de nem ismeri el őket a közönség, Botka a közönségnek játszott, és elismerte a szakma. Pap Sándor nyugalmazott tisz­teletes az egyházához hű, a lelkipász­tora felkérésére mindig önzetlenül válaszoló hívő ember alakját elevenítette fel, akinek mélyreható tekintete, huncutkás arca igen komoly is tudott lenni. A városvezetés részéről Czimbalmos Koz­ma Csaba városmenedzser korábban a Háromszékben megjelent interjúrészletekkel érzékeltette, mit jelentett Botka László számára Sepsiszent­györgy, aki ugyan vándorkomikusként kezdte pályáját, de kevéssel a szentgyörgyi színház megalapítása után megállapodott a városban. Veress Lász­ló és László Károly színművész, Botka László pályatársai, barátai emberi arcát, de legfőként színészi nagyságát emelték ki, Ve­ress szerint totális színész volt, akit az emberek szeretete tartott a pályán. László Ká­roly, Puki bácsi a temp­lomi megemlékezé­sen kezében szo­ron­gatott piros mellényéről azt mond­ta, "nekem kicsi, de sose fogok belenőni" – ekként is kifejezve elismerését a sepsiszentgyörgyi színház történetének legismertebb alakja előtt. Az áldás után az érdeklődők a templom kistermében berendezett kiállítást nézhették meg, ahol Botka László színészi pályája elevenedett meg a fényképeken.