Mélyre ástak a múltban

2011. július 13., szerda 20:26
tibisten
600 hozzászólás

Gratula a rendezvényhez!

2011. július 13., szerda 23:25
DezsyDorin
30 hozzászólás

A következő sorokat tartalmazó papírlapot Nagybaczoni Molnár Ferenc adta a kezembe elutazása előtt ma délután, hogy írjam be ide.


Megint mint hozzászóló tétetem közzé észrevételeimet. Egyrészt az azonnali nyilvánosságra kerülés előnyeit nem szabad kihasználatlanul hagyni, továbbá a Háromszék szerkesztőségének alacsony emberét is mentesítjük a közzététel megtorpedózásának terheitől.
Nem derül ki pontosan a „Mélyre ástak a múltban” című írásból, kinek tulajdonítható az a bölcsesség látszatát kelteni szándékozó eszmefuttatás, miszerint minden következmény nélkül bármit kiagyalhatunk történelmi alaptétel gyanánt. Vagyis fabrikálhatunk nem létező fényes múltat magunknak, mert ugyebár vannak más népek is akik a legcsekélyebb lelkiismeret-furdalást sem érezve ezt teszik.
Egyed Ákosról álmomban sem feltételeznék ilyesmit, ezért elkövetőként csak a rajta kívüli két előadó jöhet számításba (közülük az egyik névtelen), vagy maga a cikk szerzője, de az ő felelőssége e tekintetben legalább olyan mértékű, mint a többieké.
Nincs most bennem hajlandóság az ismertetés részletekbe menő bírálatára, azonban az ilyetén történelemhamisítás elősegítésének, és a gyenge lábon álló Cserey Balázs-féle nikápolyi történet ekképpeni bűvészkedéssel hitelesként való elfogadtatási módjának elítélésén túlmenően, lehetetlen szó nélkül elmennem a mellett, hogy fent említett kultúrafejlesztőink valamelyike által, Balázsunk előneve helytelenül „nagyajtainak” lett feltüntetve az idézett legenda szerinti „baróti” helyett. Tehát még a legendát sem voltak képesek eredeti formájában elővezetni.
A hírességek sorát kiegészíteném még Ajtai Andorral (eredeti nevén Nagyajtai Kovács András), a Nagyajtai Donáth-okkal, és így tovább.
Nagyajta első okiratos említése ingoványos talajon áll, nem lehetne ünneplési okká emelni, miközben kijelenthetjük, hogy valószínűleg létezett székely település ezen a helyen. Még azt sem utasíthatnánk el, ha kijelölnének egy napot erre a célra, csak ne ilyen indoklással tegyék.
Máskülönben a Nagyajtai Cserey család nem szorul fantázia-mankóra. Tagjai a gyalogrendből jövő kiemelkedésüket követően, a legelőkelőbb székelyek sorába tartozó nemesekként kiemelkedő szerepet vittek úgy Erdővidék, mint Székelyföld és Erdély közéletében, a politika, kultúra, és a honvédelem területén, az 1600-as évektől kezdődően egészen napjainkig. A gróf Szárhegyi Lázár família is felvállalta egykori közszékely őseit, nem látta szükségét a valótlanságok birodalmába meneküléssel párhuzamosan, hősi elődöket kreál(tat)ni.
Eszerint már ide süllyedtünk. Nem volt elég a baróti hasonló elgondolásokra épített évfordulós zűrzavar, meg a sok-sok családtörténeti képtelenség-terjesztés nem kívánatos gyakorlata, valamint a temérdek régen megcáfolt elméletre épülő tudálékoskodás – a népbutító tanítások gyümölcsöző foglalatossága akadályoztatás nélkül él tovább.
Szívem szerint felszólítanám, ezennel csupán kérem, hogy parancsoljanak önmaguknak megálljt, az efféle álhistóriai tevékenységre szakosodó öntömjénezés kábulatába zuhant személyek, hiszen hosszú évtizedek aprólékos kutatómunkáját tehetik semmivé, illetve értelmetlenné.


Nagybaczoni Molnár Ferenc