Tejben-vajban

Minap Marosfőn az EU-táborban azt próbálta a fiatalokba sulykolni, semmi szükség újabb erdélyi magyar pártra, és teljesen fölösleges a magyar parlament ama törekvése is, hogy valamiféle választási jogot biztosítson a határon túliaknak. Bukarestben dől el minden, nincs miért Brüsszelbe és Budapestre szaladgálni – oktatta az ifjakat a sokat tapasztalt politikus ama nem is rejtett szándékkal, hogy majd, ha erre alkalmuk adódik, tudják, nekik is illik elutasítaniuk a jobboldali magyar kormány minden ránk vonatkozó kezdeményezését. Mert – harsogják úton-útfélen – megosztják az erdélyi, romániai magyarságot.
Érezzük, tapasztaljuk, tudjuk jó ideje – az RMDSZ sem osztozni, sem tárgyalni nem hajlandó senkivel, aki magyar. De megtiszteltetésnek veszik, ha a kormányzó párt szóba áll velük. S lubickolnak abban a tudatban, hogy hat százalékukkal akár királybuktatók lehetnének. De nem lesznek, s fennen hirdetik, számukra a szövetségesi hűség parancs.
Bukarest jó. Budapest ellen ágálnak, Tőkést, ha lehetne, földbe tipornák, mert "a magyarországi politikusok támogatásával erőnek erejével szét akarják verni az egységes erdélyi magyar politikát". Miről beszélnek? A hazai magyar politikai életben rég nincs egység, s a bizalom is elvásott. A sok rossz ellensúlyozására, ami az elmúlt két esztendőben fejünkre szakadt, azzal állnak elő, hogy ők akadályozták meg Băsescu régiósítási tervét.
Bár igaz lenne, de hallani, a minisztériumok már dolgoznak a nagy átszervezés tervén, a kormányintézményeket a jelenlegi gazdasági régióközpontokba telepítenék át. Ezrek kerülnek utcára ismét. És – eddig legalábbis – az RMDSZ vezetői szót sem ejtenek arról, mi lesz a két és fél székely megye sorsa, ha Gyulafehérvár fővárosunkká válik.
És ágálnak a szövetség színeiben hatalomhoz jutott helyi potentátok. Dicsekednek, minden munkanapon egymillió euró folyik be megyénkbe. A jó Bukarestből. Számukra tehát örökkön ünnep- és vasárnap az élet.