Nehéz miniszternek lenni Romániában

Úgy döntöttek, nem vállalják a Muszáj-Herkules szerepet, kitartanak amellett, hogy Borbély ártatlan, mint a ma született bárány, és fogadkoztak, megrendszabályoztatják az ügyészséget, hogy az ilyen természetű, le nem zárt vizsgálatok az elkövetkezőkben ne kerüljenek nyilvánosságra. S maradnak!
Kelemen Hunor a kolozsvári tanácskozást követő rövid nyilatkozatában tiltakozottforma a nem épp tiszta politikai játékok miatt, de leginkább az bántotta, hogy "spekulációk, fél- és ellenőrizetlen információk alapján" beszennyezhetnek embereket. Szót nem ejtett arról, Traian Băsescura gondol-e, aki nagyrégiós terveinek akadályozóit látja bennük, s nem nyugszik bele vereségébe, vagy a politikában eszközzé alacsonyított ügyészségre. És különös: hosszú idő után először mutatott hajlandóságot, hogy leüljenek az ellenzékkel, mondván, a "tárgyalás nem ártott még senkinek".
Az ellenzék, a román sajtó ama része, mely különben naponta gyalázza az RMDSZ-t, csalódott. Szinte nem is érti, miért nem akartak Románia efemer nemzeti hősévé válni, kormányt buktatni a magyarok. De lássuk be, az RMDSZ-nek igaza van: döntsék meg az ellenzéki pártok a kormányt, nekik az a hitvallásuk, hogy egy kisebbségi szervezetnek, pártnak, szövetségnek a mindenko­ri hatalom uszályában kell maradnia. És emígy is cselekedtek.
De – és ez a baj – a hatalom, főként, ha hosszúra nyúlik, megront. Erre az RMDSZ némely vezetőinek magatartása is példa. A kezdetekkor, az úgynevezett hőskorban, még erényes és igazságos, harcra kész férfiak voltak.
Borbély bizonyára makulátlan politikus. Az égadta világon sem­mit nem tud ama fránya bukaresti lakás felújításáról, soha nem hal­lott Ioan Ciocan vállalkozásairól, fogalma sincs, ki nyert, ki ve­szített egy-egy nagy munkálat odaítélésére kiírt pályázaton. De ne irigyelje senki. Ahogyan felsége és anyatársa futva menekült tegnap délben a nagyváradi korrupcióellenes ügyészségi meg­hallgatás után a sajtó elől, nemcsak mosolyt, de sajnálatot is keltett.
Szegény magyar miniszter...