Dzsesszzenészek nyara Sepsiszentgyörgyön

A július 8–15. között tartott V. Dzsessz és Improvizációs Zenei Tábor tegnap este ért véget. A képzésen részt vevő harmincnál több hallgatóval közel tíz magyarországi és romániai dzsesszmuzsikus foglalkozott. A rendezvény, miként Márkus Tibor, a tábor művészeti vezetője, egyben a magyarországi dzsesszszövetség elnöke, és az Equinox zenekar zongoristája magyarázza, a szombathelyi, időközben igen népszerűvé vált Lamantin nyári képzés mintájára jött létre, ám annál "valamivel másabb", Romániában viszont nincs hasonló tábor. Ő maga dzsessz tanszakos egyetemi tanárként kiemelten fontosnak tartja a fiatalok zenei nevelését, a műfaj sajátossága miatt azonban úgy érzi, ez a képzés számukra pedagógiai feladat, amelynek meg kellett felelniük, mert itt más a zenei hagyomány. Persze örömmel vállalták. Olyan zenei kategóriáról, műfajról van szó, amely az improvizáció által ösztönzi a zenei kreativitást; örömmel jövünk, mert úgy érezzük, jó ügyet szolgálunk és nagyon nagy a tudásszomj a hallgatók körében – hangoztatja. "Az improvizációs nyelvezetre minden, zenével foglalkozó embernek szüksége van, akár dzsesszt játszik, akár más műfajt." A sepsiszentgyörgyi táborba főként klasszikus zenével foglalkozók, illetve népzenészek érkeztek, most több volt a vonós. A népzenészeket könnyebb "kinyitni" az improvizációra – ami olyan, mint egy rögtönzött, pillanatok alatt történő zeneszerzés –, ez ugyanis a vérükben van, ráadásul minden zenei műfajnak a népzene a gyökere, így a dzsessznek is, ez a közös gyökér pedig érdekes találkozási pont – teszi hozzá. Egy hét alatt a dzsessz nyelvezetének elsajátítására helyezik a hangsúlyt, rávezetik tanítványaikat, milyen úton érdemes járniuk, s lendületet adnak ahhoz, hogy majd egyénileg is folytassák az itt megkezdett munkát. Az esti koncereteken azt tapasztalják, Sepsiszentgyörgy dzsessz tekintetében is jó hely, "nagyon meleg szívű", "értő és érdeklődő" a közönség, ezzel nem mindenütt találkoznak. Egy-egy koncert a zenészek számára is ihlet- és energia­forrás, "kölcsönös felpörgető folyamat", nagyon nagy élmény itt játszani – összegez Márkus Tibor.
A sepsiszentgyörgyi színház kamaratermében – erre a célra pillanatnyilag alighanem ez a legjobb hely! – tartott igen színvonalas koncertek közül kettőről szólunk. Az első: performansz-szerű előadás – Grencsó István szaxofonjátéka és Kiss Béla képzőművész akciófestészete –, teljesen új sepsiszentgyörgyi viszonylatban. Ér­demes felidézni: Kiss Béla mikós rajztanárként nemzedékek sokaságával ismertette meg a dzsesszt, mi több, a nyolcvanas években számos megyeszékhelyi koncert létrejöttét segítette, zenészeket hívott a városba. Grencsó István szerint különleges, megismételhetetlen produkcióról van szó, "azért volt különös és számomra nagyon szép, mert Kiss Bélát, az ő munkásságát már nagyon rég ismerem, látva a képeit már sok évvel ezelőtt gondoltam, közös akciót kellene létrehozni, de a tanár úr az utóbbi években visszahúzódott. Ezért volt számomra fontos és felejthetetlen este, mert igent mondott a felkérésemre, és mindezt egy szomorú emlékezéssel kötöttük össze, Szabados Györgyre, a mesteremre való emlékezéssel." "Szeretem a művészetekben feszegetni a határokat, a hangokkal játszani, hogy csak az ember, a kreativitás legyen jelen; a mostani, szemünk előtt született spontán improvizáció során kerültem mindenféle, zsebből kivett sablont" – magyarázza Grencsó István. Ritkasága okán szintén figyelmet érdemlő produkció, s egy különleges műfaj létjogosultságára is felhívja a figyelmet: Juhász Gábor remek gitárjátéka a sepsiszentgyörgyi Képvidék alkotócsoport fotográfiáira teljesen egyedi alkotás, további hasonlókra ösztönző. A háromszéki falusi életképeket, apró csodákat felvillantó fotók kapcsán Juhász Gábor az alábbi "kulcsszavakra" gondolt: időtlenség, bölcsesség, elbúcsúzás, életöröm, nyugalom...
A dzsessz- és improvizációs tábor kezdeményezője és szervezője Lázár-Prezsmer Endre úgy véli, Sepsiszentgyörgy újabb, tanoncok és közönség által egyaránt igényelt kulturális rendezvénnyel gazdagodott, és bízik a folytatásban. Mint mondja, idén a vizuális műfajokra, illetve táncra történő improvizáció jelentette az újdonságot, s hogy minden jól sikerült, számára egész egyszerűen boldogság.