A halogatás nem eredmény

A bukaresti román lapok szerint azonban másról van szó. Az RMDSZ zsarolásának engedett Călin Popescu Tăriceanu kormányfő, aki tart attól, hogy elveszíti utolsó szövetségesét, így ráparancsolt miniszterére, hogy odázza el a törvénycsomag vitáját. Jól értesült forrásokra hivatkozva írnak arról, hogy Markó kifakadt Tăriceanunak: ,,eleget nyeltünk ettől a kormánytól" felkiáltással jelentette be, hogy kilépnek a kabinetből, ha nem teljesítik kéréseiket. A román sajtó természetesen mélységes felháborodással sorolja az RMDSZ ,,elképesztő" követeléseit. Kiemelik, hogy Băsescu augusztusi kijelentésein felbuzdulva az RMDSZ most azt szeretné, ha külön tanterv szerint oktatnák a magyar gyermekeknek a román nyelvet, ha joguk lenne magyarul tanulni az ország földrajzát és történelmét, és ha a ,,többségében magyarok lakta településeken csak magyar iskolaigazgatókat neveznének ki". Ez utóbbi ismét elegáns torzítás, hisz csupán az eddig létező, de az új törvényből eltüntetett cikkely visszaállítását kérik, azaz hogy a vegyes tannyelvű iskolák vezetőségében kötelező módon kapjon helyet minden nemzetiség.

Ha hinni lehet a román lapoknak, Markó az asztalra csapott. Nem is tehetett mást, hisz a tanügyi reformcsomag jelentős visszalépéseket hozott volna a nemzetiségi oktatásban. Tiltakozott már a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége, civil szervezetek kongatták a vészharangot. Egy héttel ezelőtt sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatóján az RMDSZ elnöke kérdésünkre kijelentette: ,,a visszalépést nem engedjük, és megpróbálunk új jogokat is kiharcolni". Egy apró lépés történt: a halasztás. Ez azonban még messze nem jelenti a kérdés megoldását. Az oktatási miniszter több ízben nyilatkozta, hallani sem akar a román idegen nyelvként való oktatásáról, és az évtizedek alatt kialakított, torz gondolkodásra vall, hogy a románok többségének érvelése kimerül az állam hivatalos nyelvének féltésében. Rendkívül kényes kérdés, melynek orvoslása égetően fontos a magyarságnak, de a józan érvek többnyire süket fülekre találnak. A halasztás időnyerést jelent a politikusok számára, a választások után majd lesz valahogy — gondolhatják. Ez azonban újabb veszteség, hisz telnek a hónapok, az új módszertan, tantervek kidolgozása elodázódik, és az áldozati nemzedékek sora tovább nő. No meg semmi garancia nincs arra, hogy a mostani asztalra csapásnak konkrét hozadéka is lesz.