Egykori könyvesboltjaink

Én úgy érzem, köldökzsinórt vágott el a kultúrára szomjazók egyre zsugorodó tábora és csodálatos világunk között a pénz, a jelenkori társadalmunkban egyre elhatalmasodó leépítő evolúció, hisz minden elolvasott, vagy akár csak figyelmesen átlapozott könyvből környezetünkről, szellemi és anyagi világunkról szívunk magunkba lelki gyarapodásunkhoz szükséges cseppnyi tudást, parányi éltető reményt.
Városunk történetének ismerőjeként most arra vállalkozom, hogy bepillantást nyújtsak a 19. század második és a 20. század első felének könyv- és papíráru kereskedői életébe, ugyanis e kettő a múltban elválaszthatatlan volt egymástól.
Az általam ismert adatok szerint elsőként a Kolozsváron megjelenő Korunk napilap egyik 1864 évi számából értesülünk arról, hogy "tán nincs város Erdélyben, melyben a boltok oly hirtelen s aránylag olyan számosan nyíltak volna meg, mint Sepsiszent­györgyön, hol már 19 kereskedés van – ebből hét örmény és két izraelita (J. Á.) –, s ha a szesz- és asztalosboltokat (az eladott áru azonnali, helyben elfogyasztásának lehetőségével ellátott üzlet) is ideszámítjuk, 25-re megy... És nemcsak fűszeres és singes boltja, de könyvkereskedése is van a városnak...
A Mikó főtéri bejáratától (ezt az 1940-es években megszüntették, újabb boltnak adva helyet) jobbra levő helyiséget bérelte 1878 szeptemberétől Pol­lák Mór papír- és könyvkereskedő. Pollák volt az 1874-ben Brassóból Sepsi­szentgyörgyre költözött Nemere napilap kiadótulajdonosa, a Pesti Biztosító Intézet helyi ügynöke, akinek saját nyomdájában láttak napvilágot a lap számai. Itt egy tevékenységét ismertető korabeli "szórólapját" mutatjuk be. (1. kép)

Bernstein Márk kereskedő 1849-ben létesített divat- és rövidáruüzlete volt a piactér első boltja (valamelyik azóta régen lebontott házban), 1882-ben átveszi Pollák kereskedését, melyet aztán 1888-ban fia, Mór örököl. Bernstein Mór (az 1890-es évektől nevét megváltoztatta: Benkő) a helyi értelmiség és az izraelita közösség egyik vezető személyisége. Tevékeny életmódjával beilleszkedett a helyi társadalmi-politikai életbe, és megsze­rezte a város elöljáróságának bizalmát oly­annyira, hogy az 1899. március 15-i ünnepségen ő szavalta a Nem­zeti dalt a ’48-as em­lékműnél. Ő volt a mikós diákok népszerű Mu­­ki bácsija, aki tan­év­kezdéskor ked­vez­ményes áron kínálta a tanfelszereléseket. (2. és 3.kép)

Felis­mer­ve az egyre népszerűbbé váló képes levelezőlapban rejlő üzletet, 1898-ban ő adta ki és forgalmazta a városról készült első látképes lapokat, s maradt mindvégig városunkban azok legismertebb terjesztője. A 20. század elején a divatos szecessziós díszítésű lapok egyikére lánya arcképét is rányomatta. Halála után, a harmincas évek derekán üzlethelyiségébe Klein Jenő és Fähndrich Mayer a mai Köntés Fényképészet helyiségéből tette át könyvet, papírt, írószert és zeneműveket árusító boltját. (4. kép)

Klein boltja azért vált kedveltté, mert jó kereskedői érzékének köszönhetően a legújabb könyvek, kották megjelenésük után rövidesen már kaphatóak voltak benne, s rendelésre is beszerezte a kért műveket. 1942-től Simon Gábor vezeti az üzletet Székely Mikó Kollégium Könyvesboltja néven (5. kép), mely 1947-től Minervaként működik. Az 1948-as államosítás után zárja be kedvelt üzletét.