Megálló Nyirőért

Ünnepi prédikációjában Nyírő József gyógyíthatatlan honvágyát említette ft. Zele­nák József püspökhelyettes-esperes, sepsiszentgyörgyi evangélikus lelkész, aki megállóra intette a hétköznapok rohanó emberét. Ez a vasárnap is amolyan megállóféle volt Nyirő­ért. A katolikusként elhunyt íróra t. Veress Sándor Székelyzsomborra beszolgáló homoródkarácsonyfalvi római katolikus plébános emlékezett, tanulságot vont le a nyirői példából, nevét és nemes hagyatékát imába foglalta t. Ilkei Árpád beszolgáló unitárius lelkész.
Az evangélikus templom előterében, az író márványból készült mellszobra előtt felhangzottak az Árpád apánk ne féltsd ősi nemzeted..., majd Nemzeti Imánk akkordjai a húsztagú helybeli fúvószenekar előadásában, miközben elhelyezték az emlékezés koszorúját. Az író szülőházára a háromszékiek nevében tett koszorút Gyerő Melinda, itt a székely himnuszt énekelték el.
"Értük legyen minden gyötrődésem, és elviselni négy embernek is sok szenvedésem... Ha testemet nem is, de legalább lelkemet vidd haza a házsongárdi vagy az udvarhelyi temetőbe, vagy terítsd le az áldott földön, hogy attól is nőjön a fű, szebbüljön a világ..." – ez volt Nyirő végső fohásza, és a szülőfalu eszerint határozott: Székelyzsombor ad nyugvóhelyet haló porainak a vár alatti temetőben, ha hamvait hazahozzák!
"Itt nem tudok meghalni. Akárhogy szeretem, akárhogy becsülöm, idegen ez a föld nekem. Minden föld idegen. Ha már azonban nem lehet kitérni a nagy törvény elől, igyekszem átvarázsolni. Hallatlanul megkényszerített képzettel idehozom magamnak a szülőföldet, a Hargitát, Rika rengetegét, a Küküllőt, Csicsert, Budvárt, a pisztrángos patakokat, a fehéren villámló nyíreseket, az elvesztett csodás magyar világot, és gyönyörű képek vonulnak el szemem előtt" – írta a halálos betegségével küzdő Nyirő.
A szülőfalu 2004-ben szobrot állított nagy fiának. Jónás András, Négyfalu alpolgármestere – aki zsombori származású – személyes ismeretség révén kapcsolatot teremtett egy moldvai csángó magyar kőfaragó mesterrel, Bonaventura Şerbannal, akit megkért a Nyirő-szobor elkészítésére. A Bákóban élő szobrásznak Ruszkicán van műterme, s ruszkicai fehér márványból alkotta a mellszobrot (képünk). Az író szülőháza igencsak elhagyatott. Hom­lokfalán egyszerű, üveglappal fedett emléktábla adja tudtára az arra járónak, hogy ott született Nyirő József (1889. július 18.–Madrid, 1953. október 16.). Helyi információk szerint a ház, mint az egykori katolikus kántori lak, a katolikus filia tulajdona. Mentéséről, tatarozásáról, közösségi házzá és emlékszobává való átalakításáról az író testvérének gyerekei, az unokák, a Magyarországon élő Nyirő-ivadékok talán nem tudtak egyezségre jutni, s azóta semmi nem mozdult. A ház felújítását tervezte unokahúga is – Nyirő K. Judit – évekkel ezelőtt, ezzel a céllal hozta létre a Nyirő József Kulturális Alapítványt. Kunos tiszteletes, a zsomboriak nem tudnak semmit arról, hogy határozott lépés történt volna Nyirő porainak hazahozatalára, sem a szülőház mentésére, melyben az író gyermekeskedett, s a család, édesapja, Nyirő Mihály rektor-tanító munkálkodott és lakott. Itt – mert a házban iskola is működött – őriznek még egy padot.
Ötvennyolc esztendő alatt sem változott annyit ez a világ, hogy megszülethessen a székelység álma, hazatérhessen a "szomorú vándor"? – merült fel minden résztvevő lelkében a kérdés.
"Jó úton halad a hamvak hazahozatala, az örökösökkel megbeszéltük, és folyamatosan egyeztetünk a Nyirő József Kulturális Alapítvánnyal is" – olvasom az egyik hírportálon Balázs Árpád székelyudvarhelyi MPP-s önkormányzati képviselő nyilatkozatát, aki Nyirő hamvainak hazahozatalát Pál Gyula néhai ügyész kezdeményezése nyomán 1995 óta folyamatosan, ma már többekkel együtt szorgalmazza. Kiderült, hogy Nyirő földi maradványainak leendő végső nyughelye is vitatott: vagy az egykori lakhely, a Nyirő-villa lenne az, vagy a székelyudvarhelyi katolikus temető.
Az 1953. október 16-án elhunyt és a madridi Almudena temetőben nyugalomra helyezett Nyirő József hamvainak hazahozatala legutóbb tavaly szeptemberben merült fel. Akkor is kisebb vitát szült, hogy ki kezdeményezte elsőként az író végső akaratának teljesítését: a Szász Jenő képviselte Székelyud­varhelyért Alapítvány vagy az ügyet szintén felkaroló városvezetés és az önkormányzatot képviselő Bunta Levente polgármester. Bár a Nyirő-hamvak hazahozatalát felkaroló két fél egymástól függetlenül dolgozik, remélhetően nem vész el a sok bába közt a gyermek. Remény lenne megvalósulásra, hiszen a hazahozatalt nem csak az író leszármazottai, a budapesti székhelyű Ábel Alapítvány, a Nyirő József Kulturális Alapítvány támogatja, de olyan politikusok is, mint az ügy fővédnöke, Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke, illetve Markó Béla miniszterelnök-helyettes és Szőcs Géza, a Magyar Köztársaság kultúráért felelős államtitkára.