A fedélzet üres maradt (Tompa Ernő emlékére)

Úriember nem siet, nem fizet, és nem csodálkozik – ismételgettük a szállóigét, és kacarásztunk terepjáró útjainkon. Hajónapló címmel össze­gyűjtött vidám tárcáidon még a Perkő alatt is csak mulatoztunk. Életedben mértéktartó voltál. A humorral is. Lassan és csendben, Zoltán – mondtad, és sorban meg­nevezted a kisbaconi kert almafajtáit: aranypármen, pónyik, cigányalma és törökbálint... A kiterjedt Tompa família családfájában immár egy keresztet kell berajzolnom neved után. Hatalmas kálvinista fának voltál Te az egyik ága, a legendás kisbaconi pap, Elek apó papjának, Tompa Zsiga bátyánk fiúgyermeke. Adataid ott maradnak immár genealógiai gyűjteményemben. Mint agronómust csak csodáltalak. Legtöbbször akkor kínoztalak kérdéseimmel, amikor rakoncátlankodott gazdáinkkal Három­szék egyre szélsőségesebb és kegyetlenül kontinentális éghajlata. Meddig bírja még a talaj ezt a temérdek esőt, Ernő bátyám? – kérdeztem. Ez is olyan, mint az élet, amikor a felső víz összeér az alsóval – jött a felelet.
Összeért, Ernő bátyám, számodra is az ég a földdel. Te már a túlsó parton vagy; talentumod kincsei és emléked marad, marad itt még sokáig.
Nyugodjál a háromszéki "mély televényben".