A brüsszeli vendégjáték

Az igazgató azt is kifejtette: a választás nem véletlenül esett A nyugati világ bajnokára, úgy gondolták ugyanis, hogy ez az európai kulturális körökben ismert dráma a sajátságos ír problematika tükrében rólunk is beszél. ,,Olyan darab, amely a létezésünket járja körül, azt mutatja meg, hogyan erősödnek fel a kisebbségi lét torzulásai egy ellenséges vagy közömbös közegben." Szabó Tibortól azt kérdeztük, létrejött-e ama bizonyos mágikus kapcsolat a háromszáz néző és az előadás, a színészek játéka között? Ez annál is inkább kikerülhetetlen, mert a jelenlévők nagy része nem értett magyarul, volt ugyan fordítás, de ez csak megzavarta a nézőket, hiszen a játszott szöveg el-eltér az eredetitől. Szabó Tibor és a sajtóértekezleten szintén jelen lévő Pálffy Tibor véleménye az volt, hogy ez az erőtér igenis, létezett. A társulat évek óta előadásról előadásra dolgozza ki a testszínház jelképrendszerét, ama gesztusnyelvet, amely a spektákulum koreográfiájának fontos szerepet juttat, s mindez a szöveg pontosabb megértése nélkül is hatott a brüsszeli nézőkre. A színház egyébként, mondták el a színészek, már játszott többször is román nyelvű közönség előtt (itthon bevezetik a Ionesco-bérletet), német nyelvű közönség előtt is, úgyhogy ilyen szempontból már voltak bizonyos tapasztalataik, s ezek elmélyítésében és a felismerésben, hogy a spektákulum sajátságos formavilága a meghatározó, csak segítette őket a brüsszeli vendégjáték. Egyébként hamarosan újabb megmérettetésre kerül sor, a Lear királlyal vesznek részt november 5-én Bukarestben a Caragiale-fesztiválon.