A Gazda nem alhatik

Borbély László után most Cseke Attilának kínálja a derest: néhány kórház bezárása nem reform – ismeri föl az államfő –, rá­adásul a tárca vezetője nem tud közös nevezőre jutni az egészségbiztosító pénztár igazgatójával, így a rendszer adósságai egyre nőnek. Ha nem változtatnak magatartásukon, fel is út, le is út mindkettejüknek – ismételgette, majd újra elmondta, a nagy gyógyszerszállító konszernek leshetik, míg megkapják több mint egymilliárd euróra rúgó kinnlevőségeiket. És azok a kórházigazgatók is búcsút mondhatnak vezető beosztásaiknak, akik túllépik az engedélyezett költséghatárt. A krónikus betegekről gondoskodunk – villogtatta hatalmát magabiztosan –, igaz, arról, hogy miként teszik ezt, egyetlen szava sem támadt. Lényegtelen is számára, derült ki abból a fejtegetéséből, miszerint sajnos tíz, de lehet, húsz éve gyógyszerre költik az országfejlesztésre szánt pénzeket.
Akárhogy hányja-veti magát az RMDSZ – szigorkodott –, régiók márpedig lesznek. Nyolc, esetleg tíz. Meg kell értenie még a magyar szövetségnek is, hogy olcsóbb államra van szükség. Elmondta újra, ha korábban nem értettük volna meg: nagyon helytelen, ha egy kisebbség önös, önző politikai célokból akadályozza a többség jobbító akaratát. Félszájjal ugyan elismerte, hogy eme terveinek saját pártján belül számos az ellenzője, tehát kétes az a bizonyos többség, de a logikai bukfenc sem akadályozta annak kitálalásában, miszerint Bihar és Szatmár megyei helyi vezetők, bizonyos Lajosok zsíros állá­saik megőrzése okán szegülnek szembe az átszervezéssel.
S ha már a magyaroknál tartott, rúgott egyet Orbán Viktorba is, aki Tusnádfürdőn valami olyat mondott, miszerint nem jött el még az ideje, hogy Magyarország beleszóljon Románia területi átszervezésébe. Nem is jön el soha – vigyorodott el Traian Băsescu –, Orbán foglalkozzék Magyarország gondjaival, mert van abból bőven.
Nos, magyar miniszter urak, RMDSZ-potentátok és La­josok, nem árt figyelni! A Gazda dühöng, nem alhatik.