Feledésre érdemesült rendezvény (Anna-napi vásár Uzonban)

A jelenlévők közül többen, jobbára korosodó férfiak megjegyezték, régen ez bizony nem így volt, mostanra nem csak a pénztelenség sújtja a vásárban nézelődőt, lehangoló az egész rendezvény jellegtelensége, igény­telensége. Mert hiába kínált néhány szomszédos falubéli malacokat darabonként száz lejért, azokból eladni nem tudtak, s bár odébb szép számmal voltak lovak, szekerek, azokat inkább a környékbeli romák mutogatták egymásnak. Hangzavar, ordibálás, ostorrittyegtetés töl­tötte ki a Feketeügy menti alkalmi vásáros teret, néhány virtuskodó férfi pedig brutális lovasbemutatót tartott, ke­gyetlenül hajszolva szekerük elé befogott gebéjüket, be-behajtva olykor a nézelődők közé. Meg kellene büntetni őket állatkínzásért, mondogatták halkan, egymás közt a fejleményeket szomorkásan szemlélők, s kifogásolták, ilyenkor bezzeg, nincs rendőr a helyszínen.
Mézes­kalácsos stand, egymásra pakolt, használt autógumik látványa fogadta még a nézelődőket, s bár volt egy-két lacikonyha, az atyafiaknak áldomást sem igazán volt, mire inniuk, legfennebb bánatukban koccinthattak, meg­állapítva, amennyiben hagyományos, uzoni Anna-napi vásárt akarnak látni, hát fel kell lapozniuk a fényképalbumot, s abban kell keresgélniük, mert ami most van, azt jobb elfelejteni, azon már csak a romák érzik igazán otthonosan magukat.