Önzetlenül az idősek mellett (Az önkéntesség éve)

Tizenéves segítség
Az Európai Unió önkéntességi évet hirdetett meg, miként csatlakozhatna ehhez valamilyen szinten a Diakónia? – tették fel a kérdést az alapítvány sepsiszentgyörgyi fiókjánál a tavasz folyamán. Mivel idősekkel, gondozásra szorulókkal foglalkoznak, meglehetősen nehezen találtak választ, hiszen szakképzettek végezhetik e sajátos tevékenységet, kevés az olyan feladat, melyet másokra is lehet bízni. A fiatalok bevonása jó ötletnek bizonyult, sikeresen pályáztak, majd Sepsiszentgyörgyön a Székely Mikó Kollégium, Baróton a Baróti Szabó Dávid Középiskola diákjait keresték meg, s tartottak ismertetőt az alapítványról, a vállalt feladatokról és az öregek igényeiről. Rövid felkészítő után indulhatott is a munka. A helyzetfelmérő adatgyűjtést az alapítvány dolgozói végezték, Tóth Anna programfelelősre és Dénes Kingára a szervezéssel és a kivitelezéssel járó feladatok hárultak.
Egyre több idős ember marad családi támogatás nélkül, és kiestek a szociális ellátottság minden lehetséges módozatából is. Néhol a kaput annyira benőtte a gaz, hogy alig tudtak bemenni, s csalánrengetegen keresztül jutottak el a szinte magatehetetlen férfihoz. Máshol azzal szereztek örömet, hogy a végsőkig legyengült, mozdulni is alig bíró ember számára lehetővé tették a kilátást a nyári színekben pompázó kertre. A dolgozók feltűnést keltettek, gyakran kérdezték tőlük a szomszédok, mi is történik, mivel foglalatoskodnak, de segítséget nem sokan ajánlottak. Bardocon történt meg, hogy egy fiatalember szó nélkül indult, szerszámot hozott, s beállt az önkéntesek közé. Vidámabb esetekről is beszámoltak, amikor tulajdonképpeni "baj" nem is akadt, csak némi ifjúi erőre volt szükség a rendcsináláshoz, és sokat segített a tizenévesek jókedve, üdítő közelsége is.

A tanító néni kertjében
A Trinfa Imola, Gergely Szőcs Tímea, Csiki Réka, Vajda Szen­de, Bala Zsolt, Nagy Szilárd László, Ágoston Ferenc Szilamér és Zajzon Csaba alkotta csapat Köpecen Benedek Mária háza körül vállalt munkát. Marika néni Szatmárról került Erdővidékre, oda helyezték ki a tanítóképző elvégzése után, s harminchárom esztendőt dolgozott a tanügyben. Rég nyugdíjas, de azt mondja, ő csak huszonnyolc éves – aki akarja, fordítsa meg a számok rendjét! Jó életet élt, szerette a "minden ujjában egy-egy mesterséget hordozó" férjét, nem bánja, hogy ilyen messze került szülőföldjétől. Bánatosan szemléli viszont, hogy a valaha gyermekzajtól hangos iskola egyre néptelenebb; a lánya osztályában még harmincketten jártak, ma talán az egész iskolában nincsenek annyian. Kilenc esztendeje él özvegyen, napról napra gyengül, de azért a legszükségesebb teendőket el tudja végezni. Bár lánya aránylag messze, Csíkszeredában él, nincs egyedül, folyamatosan tartják a kapcsolatot, és szomszédja, Benedek Etelka is sokat segít. Azért az új segítség is jól jön. Nyolc fiatalnak és két felnőttnek is többórás feladat a fűnyírás, a száraz levelek összegereblyézése, a kapu elejének csinosítása, a pince rendberakása és a tüzelő behordása. Mind-mind olyan feladat, melyet egymaga nehezen oldott volna meg – ismeri el Marika néni: ezt a munkát órabérért sem nagyon vállalták volna.
A diákok viszont jókedvvel láttak dologhoz, csak ritkán állnak meg, hogy a finom borvízzel csillapítsák szomjukat. Vajda Szende azt mondja, nem bánja, hogy önkéntesnek jelentkezett, szeret segíteni, munkájának látható haszna van. "Ilyen cél érdekében egy-két napot szívesen feláldozok a vakációmból, ráadásul a munka sem olyan nehéz, hogy ne lehessen bírni. Ha szükség lesz, rám bármikor számíthatnak" – mondja az orvosi szakma gondolatával kacérkodó lány. Bala Zsolt hasonlóképpen vélekedik, őt is hívhatják bármikor. Ő azt mondja, azért jött önkéntesnek, mert neki is van nagymamája, biztosan neki is jólesne, ha segítség híján gondolna rá valaki.

Megtartani a kapcsolatot
Tóth Anna azt mondja, meglepte a fiatalok érett gondolkodása, ezért azon töri a fejét, miként tehetné tartóssá az alapítvány és a fiatalok közti kapcsolatot. "Kivétel nélkül nagyon figyelmesen és odaadóan dolgoztak, így a tervbe vettnél több rászoruló idősön tudtunk segíteni. Jólesett látnunk, hogy szép számban vannak olyan fiataljaink, akik nem önzőek, akik számára fontosak az elesettek, a kevésbé szerencsések. Drága kincs rejlik bennük, s azt gondoznunk kell" – mondta a programvezető.