Gelencei zsindely Isztambulba (Székely vágta)

A zsindelyfaragó eszközök és szerszámok eredetiek, ezek halott múzeumi tárgyként is érvényesülnének, de így, élőben, a zsindelyes férfiak rutinos mozdulatai révén megelevenednek. A két férfi természetes sorrendben végzi a munkafázisokat, nem bemutatót tartanak, hanem dolgoznak, mint otthon, s miközben a zsindely fáncát hornyoló kés alól kipenderülnek a forgácsdarabok, és pillangózva alászállnak a földre, a mesterek nyelvéről is leválnak az ízes gelencei szavak, a faragópad, ennek a kákó névre hallgató lábpedálos zsindelyszorítója, a fabot, a rönk, hasítófejsze...
Akad, aki nem csak bámulja a műveletet, hanem érdeklődik: az esztelneki Szacsvay- műemlékházon kellene pótolni az elkorhadt leveleket – magyarázza a Svédországban élő Könczey Tamásné –, másik érdeklődőt a zágoni Mikes–Szent­kereszty-udvarház zsindelyfedése izgatja, engem pedig az a négyszáz zsindelylevél érdekel, amellyel az augusztusban állítandó isztambuli székely kaput fedik, magamban saccolom, hogy az itt készülő zsindelylevelek odakerülnek-e, de erről szólnom sem kell, mert a jelen lévő Szakács Tibor polgármester révén a mesterek tudnak a "megrendelésről", amely tulajdonképpen a gelenceiek ajándéka a székely kaput rendelő isztambuli Török–Magyar Baráti Társaságnak.