Ki árul a sepsiszentgyörgyi piacon?

Jelenleg nyolcvan termelő és hetvenkilenc cég árul a központi piacon, előbbiek közül harmincegy hosszú távra szerződött sepsiszentgyörgyi, húsz háromszéki és huszonhat más vidékről jött személy; három asztalt napidíjjal foglal egy-egy család, szintén alkalmi jelleggel árul idénygyümölcsöt harmincnyolc vállalkozás (negyvenegy tartósan). A napi bérlet ára változó, asztalonként 8–14 lej (az elhelyezés és a méret szerint), a sepsiszentgyörgyi termelők azonban 50 százalékos, a megye más részeiből jövők pedig 20 százalékos kedvezményt élveznek. Mindezt a Tega Rt. piaci részlegének vezetője, Petráss Jolán mondja el a viszonteladókról és visszaélésekről terjengő hírek kapcsán.
A gondnokság csak a törvényes és civilizált feltételeket biztosítja, minőségi vagy pénzügyi ellenőrzést nem végez; a termelői engedélyt az önkormányzatok adják ki, és a polgármesteri hivatalok ellenőrzik, hogy az illető gazda földjén valóban terem-e krumpli vagy paradicsom – azt viszont senki nem kíséri figyelemmel, hogy mennyi, és hogy nem keveredik-e közé nagybani lerakatból beszerzett áru. (Pár éve történt erre kísérlet, két rendőr "felügyelte" a piacot, de nem hozott látható változást a működésük, mely meg is szűnt.)
Nyitott szemmel kell járni, ennyi az egész: ahol alkudni lehet, ahol inkább rátesznek a mérlegre, ahol másféle a zöldség, gyümölcs, ott nagyobb az esélye annak, hogy első kézből, nem közvetítőktől vásárolunk – tanácsolják. Az is segít, ha tudjuk, hogy a termelők kitűzője zöld, a kereskedőké sárga; az árakat a meglévő viszonyok alakítják, és természetes, hogy drágább itt a padlizsán és a barack, mint délen – azért éri meg a messzi vidékekről ide hozni...
Az állomási és Szemerja negyedbeli piacokon alig néhány asztalt bérelnek, kicsi a forgalom. A központban viszont már gombát és erdei gyümölcsöt is lehet szabályosan vásárolni: két magánszemély kiváltotta az engedélyt, és bár csak a saját gyűjtésükből, kis mennyiségben árulnak, ez legalább biztos, nem kell a rejtőzködőkre lesni. A többieket már nem tűrik meg, ezért a környező utcákban, kézből kínálják, ami éppen akad – a Tega vezetősége ugyan próbált az előpataki polgármesteri hivatallal és a László Kálmán Gombászegye­sülettel valamilyen megoldást találni arra, hogy átvegyék a sokak által igényelt és pillanatnyi megélhetését is biztosító ínyencségeket, a kezdeményezés azonban az összekötő személy hiányán megbukott.