Gondok és kemény verseny (Motorsport)

A két hete megtartott viadalt ebbe a kategóriában a román Ioan Tara nyerte, második lett a skót Gavin Johnston és harmadik az ausztrál Shane Moss. A profiknál a 2008-as kiírás győztese, a brit Graham Jarvis diadalmaskodott, második volt a tavalyi győztes, az új-zélandi Chris Birch. A Red Bull Romaniacs a világ egyik legkeményebb és legnehezebb endurós megmérettetése, ez pedig jó ürügyet szolgáltatott arra, hogy beszélgessünk a 33 éves Csáki Ferenccel, aki 2004 óta motorozik versenyszerűen.
– Idén hatodik alkalommal vettél részt a Red Bull Romaniacson, és a 18. helyen fejezted be a verseny 2011-es kiírását. Milyennek értékeled az eredményedet?
– Idei eredményemet jó közepesnek értékelem. Hogy miért? Voltak problémák a motorral, s egyszer eltévedtem, mivel nem működtek a GPS-ek. A viadal első napján megmakacsolta magát a motorom, és másfél óra késéssel értem csak célba. Emiatt a következő nap csak utolsónak rajtoltam, lassan haladtam.
– Az enduróversenyek nagy többségben az erdőben, de a Romaniacs első próbája Nagyszebenben volt.
– Igen, mint minden évben, most is a viadal első versenye a város központjában zajlott, nagyon kemény pályán. Idén az a futam kiesős rendszerben zajlott le, amin a teljes mezőny részt vett. Elsőre 32 motoros jutott tovább, majd a nyolcas csoportok első négy-négy embere küzdhetett meg a futamgyőzelemért. Én bejutottam a legjobb tizenhat közé, és 14. voltam az első nap végén. Ezután jöttek a technikai problémák, és visszacsúsztam az összetett rangsorban.
– Milyen volt a verseny útvonala?
– A Romaniacs szervezői most is kitettek magukért, mivel szokásukhoz híven nehéz útvonalat jelöltek ki a versenyzőknek. Az első nap volt a prolog és 170 km off-road. Második nap 180 km-t, harmadik nap 240 km-t és negyedik nap újra 170 km-t kellett megtennünk. Az első versenynapon Nagyszebenből Vöröstorony felé motoroztunk, visszafelé már az Olt völgyé­ben mentünk. A következő nap szintén Sze­benből volt a rajt, s az Olt völgyén jutottunk el Rm. Vâlceába, majd ott fordultunk meg. Harmadik nap a Nagyszeben és Orăştie közötti távot kellett teljesítenünk, utolsó nap pedig Orăştiéből indulva jutottunk el újra Szebenbe.
– Mi kell egy olyan versenyhez, ami embert és technikát komoly kihívás elé állít?
– Elsősorban jó fizikai állóképesség, majd pszichikai erőnlét és jó technika.
– Csak elképzelni tudom, hogy milyen versengés van a Red Bull Romaniacson. Létezik bajtársiasság a versenyzők között?
– Mindenki a saját feje után megy, hajt, s mindenki minél előbb célba akar érni. Ennek ellenére, ha valakinek baja esik, segítenek egymáson a versenyzők. Idén számomra a navigáció volt a legnehezebb, mivel nem működött a GPS-em. Ilyenkor jó, ha valaki után tudunk menni, de az útvonal valamennyire ki is van jelölve.
– Mitől ez a világ egyik legnehezebb versenye?
– Egyszerű a dolog. Nagyon nehéz az útvonal, és nagyon technikás, megeröltető is. A verseny négynapos, és az ember reggel hattól – ha minden rendben van – délután háromig motorozik. Ha viszont valami gond adódott, akkor este hat-hétig is nyeregben ül.
– Hat évvel ezelőtt mi késztetett arra, hogy részt vegyél életed első Red Bull Romaniacsán?
– Elsősorban a kíváncsiság. Tudtam, hogy Romániában rendezik meg a világ egyik legnehezebb versenyét, így kíváncsi voltam arra, mit is jelent ez. Akkor az egyik barátommal csapatban versenyeztünk, és az ötödik helyen fejeztük be a megmérettetést. Végigcsináltuk a Roma­niacsot, és azóta minden évben visszatérek ide. Az eddigi legjobb eredményemet 2007-ben értem el, akkor a profik között kilencedik voltam.
– Milyen terveid vannak a közeljövőre nézve?
– Idén még részt szeretnék venni az országos bajnokság utolsó futamán. A pontvadászat eddigi két versenyéből csak egyen voltam ott, és jelen pillanatban összetettben a negyedik vagyok. Jövőben is biztos lesz Red Bull Romaniacs, de más terveket még nem szőttem. Szeretnék indulni a Dakar 2013-as kiírásán, amihez össze kell gyűjtenem közel ötvenezer eurót. Beszéltem azokkal a román motorosokkal, akik már voltak Dakaron, és ők azt mondták, hogy bele kell vágni ebbe a kalandba. Végig lehet csinálni a Dakart, ám nagyon nehéz. Tizennégy nap versenyzésről van szó, napi 600–700 kilométernyi motorozással.