Bajtársakra emlékezve

Hinnünk kell nemzetünk sorsának megváltoztathatóságában, s abban, hogy újra magunk urai lehetünk – hangoztatták a felszólalók.
A honvédtalálkozó kezdetén az Új Magyar Gárda tagjai által alkotott gróf Tisza István Dalkör tagjai vonultak be énekszóval. Hegyi Sándor lelkipásztor igehirdetésében úgy fogalmazott, bár mi Trianon óta csonkának érezzük magunkat, de amennyi­ben Istenbe vetett hitünk töretlen, akkor a nemzet feltámadásába vetett hitünk is él. Barót polgármestere, Nagy István az áldozatot vállaló ismeretlen katonáknak mondott köszönetet helytállásukért, Boér Imre nyugalmazott tanár, egykori frontharcos Erdővidéknek a honvédő szerepvállalását emelte ki. Mint mondta, az alig húszezres régió háromezer katonát állított ki, közülük háromszázan sosem tértek haza, négyszázan pedig fogságot szenvedtek. Kriz­bai Imre lelkipásztor néhány mondatos felszólalását a jelenlevők vastapssal jutalmazták: cselekednünk kell, meg kell valósítanunk a nemzet újbóli egyesítését, másként az elnyomóink a szászok és zsidók sorsára juttatnak – fejtette ki. Miklós Árpád történész, korábbi magyarországi képviselő a mindenkori honvédek előtti tiszteletadásra szólított fel: fejet kell hajtani az életüket áldozók, de azok előtt is, akik túléltek, majd itthon vállalták magyarságukat, és cselekedtek a következő nemzedékért.