Egy szelet Székelyföld

Ez a tortajelkép, az édességszimbólum nehogy megté­vesszen valakit, s az édességes nedélyesség felé vigye el a témát. Ne, mert a kulturális folyóirat, amely most a csíkszeredai megyeháza dísztermében alapításának tizedik évfordulóját ünnepelte, erre az alkalomra összehozott két olyan kiadványt, amely ezt a napot nem csak egy díszteremnyi meghívott, hanem a kiadvány hatalmas olvasótábora számára is emlékezetessé teszi. A székelyföld 2008-as Évkönyve a maga négyszáz és valahány oldalán olyan olvasmányélményt kínál, amely a lapban közlő székelyföldi és innen származó, vagy a Terra Siculorum vonzásába kerülő alkotók olyan seregeit vonultatja fel, amely, ha van ilyen, a szellemi autonómiára alkalmasság mintája és bizonyítéka lehet. És ha e mellé a kötet mellé illesztjük a gyönyörű formatervezésű, tekintélyt parancsoló monumentális kötetet, az Academica Transsylvanica címűt, ennek a 870 oldalán megszólaló székelyföldi tudósokkal, alkotókkal, akkor az olvasó első benyomása az, hogy ez terrénum, amelynek egyesek még a puszta létét is megkérdőjelezik, földrajzi és politikai határok fölé emelkedve, szellemi mivoltában is létezik. Van. Adott. És léte a létünk, mert nem csak kenyérrel él az ember.

A lap nem csak létezik, hanem olvasói között dél-afrikai, dél-amerikai illetőségűeket is ismerünk, a jó svédországiakról nem is szólva, akik a csíkihoz hasonló zord éghajlat mellett a Hargita szellemi melegségével vélik az Isten hidegét enyhíteni.

Hallom, hogy Háromszékre csupán a megyei Bod Péter Könyvtár jóvoltából 100 tortaszelet jut az olvasó könyvtári asztalára.