Megbüntettek!

Tényleg, fel-felcsendült — természetesen, amikor a két bíró nem egyforma mércével bíráskodva sokadikszor sújtotta csapatunkat, na és a mérkőzés végén — a kórus hangja: ,,Cigányok!" (ţigani) vagy a ,,Tolvajok!" (hoţi)... Nem kellett volna, persze, hogy nem kellett volna, hiszen tudjuk nagyon jól, hogy Sepsiszentgyörgyöt és szurkolótáborát sohasem azzal a mércével mérték, mint Romant, Piatra Neamţot, Ploieşti-et vagy a többi román várost és szurkolótáborukat... És azért sem kellett volna, mert az eredményen már úgysem lehetett változtatni. Akkor pedig minek!?

Az okozat hangja zúgott a lelátóról, s ezt az ok váltotta ki: a két bíró (egyébként ők fütyültek a dévai mérkőzésünkön is, tudják, úgy mint Szentgyörgyön) részrehajló, kaján mosollyal kísért bíráskodása!... Nem kérte senki tőlük, hogy javunkra fütyörésszenek! (!) Nem! (!!). Csupán azt szerette volna a szurkolótábor, hogy igazságosan, egyforma mércével hozzák ítéleteiket, ami nekünk erőszakos támadás, legyen az az ellenfélnek is, ami nekik hétméteres, legyen az nekünk is...Nem kellett ahhoz különösebb szabályismeret, hogy meglássa bárki, aki nézi a meccset, hogy ugyanazon hibáért az MSC játékosait megbüntetik, a vendégcsapatét nem. Először elnézte a lelátó, el másodszor is, de amikor sorozatban tévedtek csapatunk kárára, azt nem tudta szó nélkül hagyni, elvégre nem betonvasból vagy svédacélból van az emberek idege... És még valami, a sorozatos hibák mellé nem kellett volna még kajánul is mosolyogniuk! Ez iritálta a lelátót. Nem kellett volna, ha csak nem nézték vaknak — sajnos,igen, nagyon úgy tűnik —, kézilabda-analfabétának a szentgyörgyi lelátót, érzéktelennek azt a hét-nyolcszáz embert.

Mondom, nem kellett volna lecigányozni, letolvajozni... — még akkor sem, ha valljuk, hogy akinek nem inge, nem gatyája, az ne vegye magára —, nem kellett volna szidni sem őket, hiszen kutyából úgy sem lesz szalonna! S ha netán mégis, az csak kutyaszalonna. Az pedig nem válik a román kézilabda dicsőségére.

Mondom, nem kellett volna... Mert lám, senki sem szidta a két bíró nemzetiségét, nem szidta a román nemzetet, mint ahogy minket szidnak ,,hunilor, bozgorilor"-nak (hunoknak, bozgoroknak), ha románok lakta városba megyünk, és ezért soha egyetlen egyesületet, klubot nem büntettek még meg, mint most a bírói részrehajlások sorával sújtott MSC-t!

A tanulság: Ami szabad másoknak, az nem szabad nekünk.