A zavargások háttere (Magasles)

A brit főváros Tottenham negyedéből indultak a zavargások, s átterjedtek a nagy angol munkásvárosokra is, egymást "másolták" az utcai harcokra specializálódó, fiatalkorú bandák, s ebben óriási segítségükre volt az internet, hiszen a világhálón szerveződtek, akárcsak néhány hónapja az észak-afrikai arab államokat alapjaiban megrengető, sok helyen polgárháborúba átcsapó tüntetések.
Tudni kell, hogy a Tottenham nevű városrészben sok bevándorló él, a törő-zúzó, gyújtogató, üzleteket feltörő fiatalok teljesen kilátástalannak ítélik meg a helyzetüket, a reménytelenség, a munkanélküliség, a százezres rétegek leszakadása alapjaiban rengette meg bizalmukat az angol államban, s ennek meglehetősen brutálisan adtak kifejezést, tűzbe borítva egész városnegyedeket. Ráadásul David Cameron miniszterelnök is későn lépett, megítélésének ez sokat árthat, s kiderült az is, hogy az angol rendőrség –, amely a futballhuligánok elleni összecsapásokban sem használ például vízágyúkat, gumilövedékeket, az angol "bobbik" nem hordanak fegyvert – képtelen kezelni a helyzetet. Az első napokban világossá vált, hogy a hasonló eseményekre egyáltalán nincsenek felkészülve.
A szabadságáról visszatérő Cameron most a rendőrség átszervezésével s módszereinek "megújításával" próbál úrrá lenni a helyzeten, hiszen a gyújtogatások, üzletfeltörések, a vandalizmus megrengette az angol középosztály hitét is a rendben, s abban, hogy az angol jogállam képes megvédeni őket. A rendfenntartók egyre nagyobb erőkkel vonulnak ki, százával tartóztatják le a bandavezéreket s a résztvevőket, megkezdődtek az első perek is. Nyilván, a helyzeten előbb-utóbb úrrá is lesznek, felmerült az is, hogy amennyiben fokozódnak a dolgok, bevetik az írországi speciális egységeket is, ezeknek óriási tapasztalatuk van a hasonló események "kezelésében", vagy a katonaságot hívják segítségül.
Sokkal bonyolultabb, s nehezen kezelhető a leszakadó fiatalok áldatlan helyzetének javítása, kinyílt az a bizonyos olló, ezek a bandákba szerveződő tinédzserek eleve reménytelennek látják a helyzetüket, s ebből kiindulva nekik tényleg semmi sem drága, gyújtogatnak, őrjöngenek. Az angol kormánynak ezért mihamarabb kezelnie kellene ezt az áldatlan állapotot, hiszen a zavargások bármikor újra kezdődhetnek. A felzárkóztatást célzó programok viszont óriási összegekbe kerülnek, s a begyűrűző pénzügyi válság – amelyet, mint megszokhattuk, az elkerülhetetlen gazdasági válság követ – jelenleg nem a legideálisabb alkalom hasonló programok gyors beindítására. Csakhogy más lehetőség nincs, hiszen a brit jogállam került veszélybe...