Kampányolás megvonásokkal

Hiú ábránd volt abban bízniuk, hogy jövő év elejétől visszanyerik megnyirbált fizetésüket, ismét kapnak ebédjegyet, vakációs pénzt, jogosultak lehetnek prémiumokra, s esetleg túlóráikat is kifizetik. Emil Boc miniszterelnök korábbi bizakodó nyilatkozatait felülírta az államelnök szigorú óvatossága. Traian Băsescu be- és leintett: nem áll rosszul Románia, de csak lassan a testtel, nem kell pénzt pumpálni a túlméretezett állami szektorba, sőt, reszkessenek a már amúgy is porig alázott hivatalnokok, tanárok, orvosok, mert gyérítik soraikat, örüljenek, míg megvan a napi betevőjük, hisz könnyen munkahely nélkül maradhatnak.
Így vesztek a semmibe a korábbi, ugyancsak derűlátó nyilatkozatok, becslések, és egyre jobban szembetűnik, a válságból való kievickélésre, az újabb krízis elkerülésére nem elegendő szófogadó módon megfelelni a Nemzetközi Valutaalap igen szigorú követelményeinek. Pedig minden jel szerint erre rendezkedett be Traian Băsescu államelnök, meggyőződése lehetett, ha rövid pórázon tartja kormányát, kényszeríti, hogy döntéseiket alárendeljék a nemzetközi pénzintézetek előírásainak, nem lehet baj. S úgy tűnt, a dolog működik, a lakosságról lenyúzták ugyan a hetedik rend bőrt, de sikerül visszaszorítani a kiadásokat, az elvárt szint alatt tartani a költségvetési deficitet, az ország aránylag kismértékű eladósodottsága mellett. Most azonban, amikor újabb válsághullám söpör végig a világon, kiderült, mindez édeskevés, még jóformán alig lehetett tapasztalni az újabb bajokat, amikor júniusban már csökkenni kezdett a román gazdaság, visszaesett a termelékenység, riasztóan nőtt a hiány. Mindez mutatja, a Valutaalap elképzelései, a megszorítások csak tüneti kezelést jelentettek, valós gyógyuláshoz nem vezettek.
Keresztülhúzta hát Románia vezetőinek számításait a világgazdaság betegeskedése, újabb hanyatlása. Ma már egyértelmű, nem áll szándékukban visszaadni mindazt, amit korábban elvettek, s félő – ezt jelzik a kormánypárti politikusok nyilatkozatai –, hamarosan azt is bejelentik: a nyugdíjak januárra ígért kiigazítására sincs fedezet. Egyelőre csak rebesgetik, de számíthatunk adóemelésre, s más módon is laposíthatják pénztárcánkat, hogy gazdagodjék az államkassza.
Választások jönnek, s a kampányolás nem olcsó mulatság. A rajtunk megtakarított pénzből épült tornatermekkel, jégpályákkal, no meg a járandóságok emelése helyett osztogatott golyóstollakkal, zacskókkal próbálják majd kiengesztelni a népet, feledtetni kudarcos, mindannyiunk által megszenvedett kormányzásukat.