Kerül-e a vályúba víz?

Lőrincz József két esztendőn át bérelt a közbirtokosságtól egy hatvannégy hektáros területet, ám amikor a bért megemelték, kérte a még három esztendeig érvényben levő szerződés felbontását. Azt mondja, kénytelen volt így cselekedni, mert olyan magas összeget szabtak meg, hogy a Mező­gazdasági Kifizetési és Intervenciós Ügynökségtől (APIA) kapott összegből még annyi sem maradt, hogy a le nem legeltetett tízhektáros területet meg tudja takaríttatni. "Az állataimat a városi csordába adtam be, de szegények igencsak megsínylik. Hiába van négy akkora vályú, hogy fürödni is lehetne bennük, vízzel csak nagy ritkán vannak tele. A Borvíz-oldalba kell kihajtani őket, hogy inni tudjanak, az pedig esténként igencsak meglátszik" – panaszkodik a gazda. Lőrincz József szerint a közbirtokosságnak kötelessége lenne rendben tartani az itatókat, már csak azért is, mert az állatok zöme a tagoké. Állítja, anyagilag sem lenne megterhelő, ezer-ezerötszáz lejből ki lehetne takaríttatni az eldugult csöveket. Más véleményen van viszont a köz­birtokosság elnöke, Asztalos Gá­bor: akik se szép szóra, se a legeltetés megtiltásának fenyegetésére nem hajlandóak tárgyalóasztalhoz ülni, azok csak ne követeljenek semmit. A városi csordába járó gazdákkal már tavaly is gondjuk akadt, a bér utolsó részletét múlt hónap elején fizették ki, idén viszont úgy fogadtak pásztort, hogy a legelő bérléséről velük nem egyeztek meg. "Meg sem kérdezték, kihajthatják-e a csordát, csak elkezdték használni a területünket. Próbáltuk rávenni őket, jöjjenek, egyezzünk meg, de nem voltak hajlandóak. Gondolkodtunk, hogy adjuk-e bíróságra az ügyet, de végül úgy döntöttünk, nem perelünk a baróti emberekkel. Azt viszont ígérhetem, hogy a következő esztendőtől elejét próbáljuk venni a hasonló eseteknek. Ilyen körülmények között, azt hiszem, sem kicsi, sem nagy követelésük nem lehet a közbirtokossággal szemben" – összegezett Asztalos.