Szent István műve és öröksége

Ugyanakkor a keresztény legendák misztikus fejedelme mellett feltűnik egy másik kép is, a magát és hatalmát Nyugatnak köszönhető király alakja, aki megfontoltan szétrombolta és üldözte a régi magyar intézményeket, a magyarokat elnyomva pártfogolta az idegeneket, akiknek végső soron hatalmát is köszönhette.
Ez az elrajzolt, a történelmi tényekkel éles ellentétben álló, alapvetően igaztalan és hamis kép az évszázadok során elhomályosuló középkori legendáriumok misztikus és kesergő fejedelmével szemben máig tartja magát, újra és újra kísért. Ez az István épp a tizenkilencedik századi "forradalmi" történelemszemléletben fogant, s a huszadik századi történészek nagyjai is – köztük a Szekfű Gyulával a magyar történetet jegyző középkorszakértő, Hóman Bálint – élesen vitáznak, mindenekelőtt az egykori források pontos feltárásával próbálják cáfolni a különféle hamisításokat. Ahogy Hóman egy emlékbeszédében leszögezi – s ez az ítélet mai Szent István-képünket is döntően meghatározza –: "...az egykori források adataiból és Istvánnak századokig élő alkotásaiból az emberi történet legnagyobbjaihoz hasonlatos, hatalmas fejedelmi egyéniség, minden ízében konstruktív és mindenkor reális magyar reformpolitikus, szíve-vére-érzése szerint magyar és egész lelkével keresztény uralkodó alakja bontakozik ki. Történeti szerepe – ugyanezen források és tények biztonsága szerint – nemzetünk sorsdöntő, nagy problémáinak teljes és tökéletes megoldása volt. Kelet vagy Nyugat, hűbéres alávetettség vagy szuverén függetlenség? Törzsi tagoltság és kollegiális kormányzat vagy nemzeti egység és monarchikus uralom?"
Azt hiszem, ma már teljesen világos Szent István választása, amelytől Magyarország és a magyar nemzet fennmaradása is függött, pusztulása vagy élete, függősége vagy szabadsága...