Hátrányból előnyt kovácsolni

Esélyük nagy, nem csak azért, mert kellő számú szavazattal rendelkeznek, hanem mert élvezik az államelnök támogatását is, ráadásul a három évvel ezelőtt összetákolt vegyes rendszerről bebizonyosodott, hogy rosszabb, mint a korábbi, nem minőségi javuláshoz, de további híguláshoz vezetett a parlamentben.
A két nagy pártot, persze, elsősorban nem a parlament össze­tételének jobbítása ösztönzi a változtatásra, nagyobb hatalmat akarnak, s az új rendszer egyértelműen nekik kedvez, a kis(ebb) pártok jó eséllyel eltűnnek a politikai porondról, ha maradnak is, legfeljebb szemlélőként követhetik a következő négy év történéseit, beleszólásuk aligha lesz. Aggódhat az RMDSZ is, hisz eddigi 7–8 százalékos arányáról alig néhány főre zsugorodna a magyarság képviselete, a tömbmagyar régiókból kerülhet be néhány képviselő, szenátor. Jó esetben, ha nem terhelik ötszázalékos küszöbbel is az új rendszert.
Régóta téma: el kellene érni, hogy a magyarságnak biztosítsanak arányának megfelelő számú helyet a törvényhozó testületben, s a közösség külön belső választásokon döntse el, kik lesznek képviselői Bukarestben. Az elképzelést mindeddig az RMDSZ nagyúri fölénnyel söpörte le, esze ágában sem volt osztozni. Kampányainak leghatásosabb mozgósító motívuma, az egység hangoztatása, a parlamentből való kiesés veszélyének lebegtetése eredményesen terelgette urnához az erdélyi magyarokat. Most, új magyar pártok megjelenésével, az elégedetlenkedők táborának gyarapodásával ismét ez a stratégia tűnik életképesnek, erre alapoznának, hisz hátuk mögött az elmúlt három év megszorításoktól, megvonásoktól terhes kormányzása is. Nem valószínű hát, hogy az RMDSZ igen jó koalíciós pozícióját arra használná, hogy kiharcolja a magyarokat megillető parlamenti helyeket, sokkal inkább elképzelhető: zsarolással, fenyegetőzéssel, ígéretekkel az arányossági elv érvényesítését, esetleg a parlamenti küszöb csökkentését próbálja majd elérni. S ha minden kötél szakad, a halasztást igyekszik kicsikarni, s megpróbál még négy évet nyerni legjobb embereinek.
Félő, mint a szövetség esetében már annyiszor, ismét az egyéni, a csoportérdekek kerekednek a közösségiek fölé, s vesztesekként kerülünk ki egy olyan helyzetből, amelynek akár nyerteseivé is válhatnánk. Amely nemcsak a parlamenti jelenlétünket biztosítaná, de az erdélyi magyar társadalom pluralista demokratizálódását is segítené.