Háromszék harangozója

A szerző közismert harangkutató, tájékozott, jó humorú, közönségének mineműségétől és a helyszín függvényében – templomban, ugye, nem illik fütyülni – a szaftos népi megfogalmazásokat sem mellőző elbeszélő, akit játékosan Háromszék harangozójának is titulálnak. Szerzőnk e harangkutatói kör körül egyre nagyobb átmérőjű karikákat rajzol, amelyet könyvecskéjének alcímével is jelez: Tornyok magasában Erdélyben. Könyve olvastán jövünk rá, hogy ez a meghatározás is szűk: Kisgyörgy Zoltán harangos történeteivel időben végigkongatja az ókortól napjainkig a világot, térben összeharangozza a Kárpát-medence egészét, de a harangöntő műhelyek révén becsengethetünk a nyugati, elsősorban német harangöntő műhelyek kapuján is. A könyv fehér-fekete archív és mai fotókkal illusztrált, gazdag harangirodalmi jegyzéket tartalmaz, angol, német és román utószóval is megspékelt, olvasmányos, szórakoztató és tanulságos kiadvány, amelyet a politikum finom erezete is behálóz. A szó jó értelmében vett "szórakoztatás" különösen a harangok beszédének népi értelmezéséből cseng a fülünkbe. A kökösi harangok "párbeszéde" szerint a református harangok azt ismétlik, hogy Nin-csen pénz, nin-csen pénz, erre az unitáriusok, akiknek szintén nincs pénzük azt kongatják ércesebb hangon, hogy A bank-ban van, a bank-ban van! , mire megszólal szepletve a faluvégi ortodox kisharang is: Lop-juk el, lop-juk el! Szükség van-e a nemzetkarakter ennél tömörebb és plasztikusabb megfogalmazására?
A politikai életbe bekongó harangfélreverésre egyetlen példa: mintegy másfél évtizeddel ezelőtt a csonka országban voltak, akik azért verték félre a repedt harangot, mert úgymond zavarta őket a déli templomi harangszó. Itt a nemzettudat szétverésének brutális szándéka tetten érhető, a magyar história egyik dicsőséges momentumát, a törökök felett aratott nándorfehérvári győzelmet akarták kiverni a köztudatból. Lenin, Kun Béla máig élő örökségének szellemében.
Kisgyörgy Zoltán Harangoskönyve nemcsak meditációra késztet, nemcsak egybe- és összeharangozza a szétszéledésre hajlamos magyar nyájat, hanem személyes harangélményeinket is hozzápászítja az övéihez. Számomra némán, de feled­hetetlen hangon szólnak a bukovinai And­rásfalván az 1906-ban épített, ma ortodox imaházként használt egykori református templom harangjai, ahol ma egyetlen bukovinai székely sem él, s a dálnoki iskola kisharangja is azt kopogja a dobhártyá­mon, hogy a húszas-harmincas években a ploieşti-i kultúrzónához csatolt Háromszék lakosságát, köztük az én felmenőimet is, a harangkörirat szerint elmagyarosított román testvéreknek tekintették.
Vigyázat: újabb régióátszervezések elé nézünk! Nem árt megkongatni a harangokat!
A Harangoskönyvhöz Benkő Elek, MTA doktora írt előszó-ajánlást, a Három­szék újságstandjain, valamint a baróti Torto­ma Könyvkiadónál megvásárolható.